/posztok.hu
A jelenlegi kormány beiktatáskori meghallgatásai után is leírtam, hogy Lannert Judit egyértelműen egy olyan liberális oktatási rendszert akar behozni, ami (csakúgy, mint sok minden más, amit a Tisza-…
"További létünk attól függ, hogy milyen dühös tudsz lenni."
Ezt írt Larry Kramer 1983-ban. Történelmi kontextusában semmi köze a magyar pártharcokhoz – sem a Fidesz–KDNP-hez, sem a Tiszához.
Larry ugyanis egy meleg férfi volt, aki az Aids ellen küzdött és míg tucatjával haltak meg az emberek, a kormány, az orvostudomány és a társadalom nagy része lassan, közömbösen vagy egyenesen ellenségesen reagált.
Kramer dühös volt a közöny, a hibák és a tétlenség miatt.
Nem erőszakra buzdított az esszéjében, amiből az idézetet hozom, hanem azt akarta elérni, hogy az emberek ne legyenek passzívak, hanem dühödjenek fel, és harcoljanak a túlélésükért aktivizmussal, politikusokra gyakorolt nyomással és közvetlen cselekvéssel.
Látszólag irreleváns a mai magyar politikához.
Nekem nem az.
Míg a jobboldal kiemelt körei az elmúlt napokban engem igyekeztek degradálni, én egyetlen dolgot tettem az elmúlt hónapokban (is): emlékeztettem mindenkit arra, hogy a további létünk valóban attól függ, mennyire vagyunk képesek dühösek lenni.
És ehhez elengedhetetlen a saját oldal elkényelmesedett passzivitásának felrázása – annak a kényelmes hazugságnak a lebontása, hogy „ami volt, az működött”, még akkor is, ha ezt bizonyos egók makacsul tagadják.
Ha valakinek az egója nagyobb prioritást élvez, mint a saját oldalának szóló – többnyire konkrét javaslatokkal is megspékelt – konstruktív kritika, akkor felmerül a kérdés: vajon a szerepe valóban egy nálánál nagyobb ügy szolgálata, vagy csupán a saját pozíciójának és önképének védelme?
És ha az utóbbi lenne igaz, akkor érthető, miért fájnak ennyire a szavaim.
Orbán Viktor, aki már nem miniszterelnök, nem képviselő egy szerb fesztiválo van az energiaválság idején = bortány
