Sosem fogom elfelejteni, amikor először jöttem New Yorkba. Az már a genetikám része lett. És amikor máson is ugyanazt az izgalmat és kìváncsiságot érzem az engem is feltölt….

A 18 éves magyar fiú, aki velem tölti a hétvégét a generációját teljesen meghazudtolja. És nem tudom, hogy ez csak neveltetés kérdése e vagy más is…

Mindenesetre a 48 óra azt is megmutatja, hogy amikor a Gen Z káros és buta elemeiről beszélek itt, akkor annak nagyobb az igazság alapja, mint szeretnénk.

Mert butának, arrogánsnak lenni 18 évesen épp olyan választási lehetőség, mint tudatosan egy másik stílust választani, mint ahogyan azt M. is teszi. Így el is jutott Amerikába 18 évesen, értékeli is, és tudja, hogy ezek nem járnak alanyijogon.

Boldog is lesz az életében - és direkt nem sikert irtam, ami ma egy felfujt lufit jelent.

Mi történik közben világban?