Tudom-tudom, Virág, ne hergelj már. Tudom- tudom, a kormány újra szexi. Tudom- tudom, Magyar mindent elmond, és „imádjuk, hogy mindenről tudunk”.

Oké. Akkor remélem, az is megvan mindenkinek, hogy péntektől (mától) lép életbe az a – a bukott tárgyalások sorozatának eredményeként aláírt – EU–USA-megállapodás, amely új, 10 százalékos vámot vet ki az Európai Unióra.

Ursulának lehet megköszönni.

Noha Magyarország közvetlenül nem exportál óriási mennyiségben az Egyesült Államokba – ez az elmúlt években nagyjából évi 4–5 milliárd dollár körül mozgott –, a magyar gazdaság nem önmagában létezik. Főleg nem az EU-ban.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha Németországot éri egy gazdasági sokk, annak következményei Magyarországon is megjelennek.

Így ezek a vámok egyértelműen minket is érintenek.

Például:

Az amerikai vámok miatt a német autógyártók drágábban tudnak értékesíteni az Egyesült Államokban.

A drágább termékekből pedig egyre kevesebb fogy majd. Így a német gyárak kevesebb alkatrészt rendelnek Magyarországról. Ergo, a magyar beszállítók termelése visszaesik. Ennek hatása végül a munkahelyeken, a béreken és a gazdasági növekedésben is meg fog jelenni.

A hirtelen hatások valószínűleg korlátozottak lesznek. Tehát jöhetnek a röhögő fejek, mert tudjuk: április 13-án nem lett 1000 forint a benzin, és katonának sem kellett még menni.

Ugyanakkor, ha ezek a vámok tartósan fennmaradnak, és Ursula ilyen „tehetséges” diplomáciát folytat tovább, akkor az amerikai–európai kereskedelmi konfliktus is tovább eszkalálódhat.

Ennek a következő években az alábbi következményei lehetnek:

- Lassabb exportnövekedés.
- Csökkenő külföldi beruházások.
- Nagyobb nyomás a forintra.
- Lassabb bérnövekedés.
- Létszámleépítések az exportorientált ágazatokban.

Mivel Magyarország önállóan nem tud tárgyalni Washingtonnal – hiszen a kereskedelempolitika az Európai Unió hatáskörébe tartozik –, Budapest mozgástere rendkívül korlátozott.

A helyzet iróniáját már-már „félve” említem:
Orbán Viktor évekig érvelt az ellen, hogy Európa túlságosan függjön a külső piacoktól és az exportvezérelt gazdasági modelltől. Kapott érte jó sok kritikát, aztán jött egy amerikai–európai vámvita, amely ismét rámutat arra, hogy a kérdés korántsem volt elméleti vagy felesleges. S végképp nem volt politikai propaganda.

De hát most már hátradőlhetünk, hiszen Magyar Péternek kell ezzel szembesülnie.