Friedrich Merz kiakadt Amerikára.

Donald Trump adminisztrációja ugyanis közel 5 millió dollárt különítene el Európában a szólásszabadság, vallásszabadság, a jogállamiság és az emberi jogok támogatására. A pályázat olyan témákat érint, mint a nemzeti szuverenitás, a migráció, a cenzúra, valamint az a jelenség, amikor a jogot politikai fegyverként használják.

Sőt, az amerikaiak még azt is le merték írni, hogy az Európai Unió online tartalmakat és a „gyűlöletbeszédet” szabályozó intézkedései időnként túl messzire mennek, és korlátozhatják a politikai részvételt és a szólásszabadságot. (ááá, ugyan, mi élveztük, ahogy letekertek minket egy választási kampányban...)

Na, erre Friedrich Merz megsértődött.

Azt mondja: Amerika ne avatkozzon bele az európai, pláne a német politikába.

Érdekes. Érdekes. Érdekes.

Ugyanez a Friedrich Merz valahogy nem volt ennyire érzékeny, amikor Brüsszel éveken át nyíltan avatkozott bele a magyar politikába.

Ugyanez a Friedrich Merz nem hánborodik fel, amikor Magyar Péter és támogatói a konzervatív hangok elhallgattatásáról, politikai tisztogatásról és intézmények lecseréléséről beszélnek.

Sőt, Merz nyíltan támogatását fejezte ki Magyar Péter mellett.

Akkor az nem beavatkozás, amikor egy német kancellár politikai támogatást ad egy magyar szereplőnek?

Az nem beavatkozás, amikor egy külföldi politikus helyeslően bólogat egy magyar köztársasági elnök leváltásának ötletére?

Szóval, ha Washington a szólásszabadságról beszél, az egyértelműen külföldi beavatkozás.

Ha Brüsszel pénzzel, mást nyomásgyakorlással és politikai támogatással próbál irányt szabni Magyarországnak, az pedig európai érték.

Értjük.

Oh, hogy esne rátok a kétszínűséget összetartó plafon.