Na jó. Az a helyzet, hogy lehet engem mindennek elkönyvelni, de pár dolgot tisztázzunk.

Szervilisnek lenni a Fidesz felé nem azt jelenti, hogy segítesz nekik. Sőt. Meggyőződésem, hogy a Fidesz vereségének egyik fő oka éppen az volt, hogy nem hallgattak a kritikákra.

És ezekről beszélni kell.

„Ne nyilvánosan tedd” – írják sokan. Miért ne?

Nem vagyok Fidesz-tag. Nem vagyok senki fizetett embere. És Orbán Viktor WhatsApp-száma sincs meg, hogy neki írjak.

Viszont egy dolgot ne felejtsünk el. Ezt főleg azoknak üzenem – sokszor éppen fideszeseknek –, akik szerint nekem hallgatnom kellene, mert „majd a frakció tudja, mit csinál”.

Oké.

Nem kétlem, hogy millió és egy dologban okosabb nálam millió és egy ember. (Remélem is, hogy a frakcióban ülök okosabbak!)

De egy dolgot ne felejtsünk el.

A Fidesz veszített. Nem is kicsit. NAGYON.

Ez pedig azt jelenti, hogy amit csináltak, azon valami nem működött.

Éppen ezért, amikor azt mondom, hogy valamit szerintem rosszul csinálnak, vagy nyilvánosan adok egy ötletet – amit aztán sokszor másnap viszontlátok (hm) –, vagy egyszerűen konstruktív kritikával gondolkodásra hívok mindenkit, az nem támadás.

Az a törődés jele.

Aki szervilitás, az nem jó barát. Aki őszinte visszajelzést ad, az igazi barát.

Én a kampány alatt sem Orbán Viktort vagy a Fideszt „nyomtam”. Azokat az ügyeket és értékeket képviseltem, amelyekben hiszek.

Értem én, hogy ahogy a Tiszában sokan Magyar Péter-lázban égnek, úgy a Fideszben is sokan Orbán Viktor köré építenek mindent.

Én nem így működöm.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne tartanám politikai zseninek.

Továbbra is ő az, akit miniszterelnöknek szerettem volna.

De attól még ő is ember. Hibákkal.

Ahogy Magyar Péter is az. Sőt, ha engem kérdeztek, sokkal több hibával, így továbbra is biztos vagyok benne, hogy vereséget fog szenvedni. Csak idő kérdése. És szerintem ez sokkal kevesebb lesz, mint nyolc év.

A véleményem az enyém.
És a véleményem szabad megosztása is az enyém.

Éppen ezért számomra teljesen irreleváns az az érv a Fidesztől, hogy most olyan frakcióvezető kell, aki négy év múlva is választható lesz.

Irreleváns.

Mert ma MA van.

És előbb ezt a négy évet is túl kell élni politikailag.

Nem tudjuk, mit hoz az idő.

Remélem, hogy a Fidesz–KDNP túléli ezt az időszakot. Az is lehet, hogy nem.

Mert a politika ilyen.

A Fidesz már így is egy rengeteget megélt párt. Aki pedig azt mondja, hogy egy bukott párt, az nem azért mondja, mert ez a valóság, hanem mert ezt szeretné. (Ezért ismétli ezt görcsösen Magyar Péter is)

Eközben a Tisza alig létezik pártként. Még nem élt meg vereséget. Nem élt meg válságot. Nem élt meg belső konfliktusokat vagy valódi politikai katasztrófákat.

Most még ott lebeg az utópiába csomagolt elképzelések felhőjén.

De a politika nem ilyen.
A politika fent és lent.

Bukunk. Nyerünk. Megújulunk. Feloszlunk. Vagy létrehozunk valami teljesen újat.

Lehet, hogy a Fideszben ennyi volt. Ki tudja?
És akkor mi van?

Akkor majd jön egy másik politikai közösség, amely továbbviszi ugyanazt a nemzeti, konzervatív gondolkodást, csak más néven.

Az is lehet, hogy a Fidesz óriásit tud még visszajönni.
És akkor mi van?

Akkor majd lesz egy új ellenzék, amely újra kihívja.

Ez a politika természetes rendje.

A nap végén – akár kérdezitek, akár nem –, számomra egyetlen dolog fontos.

Az, hogy olyan politikai vezetése legyen Magyarországnak, amelynek a szuverenitás megőrzése az első.

Amely képes válságot kezelni.

Amelynek vannak tervei azon túl is, hogy éppen melyik ellenfelét kell politikailag megsemmisíteni.

Amelynek van mondanivalója az ország jövőjéről, nem csak az ellenfélről.

Számomra ezt ma a Fidesz–KDNP jelenti.

Remélem, ez így is marad.

Ha pedig nem, akkor majd akkor átkelünk azon a hídon, amikor odaérünk.

De ma még MA van.

És a mai nap nem attól lesz konstruktívabb, ha mindenki bólogat.

Hanem attól, ha vannak emberek, akik őszintén elmondják, mit látnak rossznak.

Ehhez viszont az is kell, hogy a Fidesz–KDNP akarja meghallani ezeket a visszajelzéseket.

Mert jelenleg egy dolog biztos: ők nem látták azt, amit nagyon sokan közülünk láttunk.