Most keltem fel, és ami Szakács Istvánnal történt, annyira felháborít, hogy most még diplomatikus sem akarok lenni.
Aki ehhez tapsol, az egy diktatórikus rendszer kiépítésének tapsol.

Pontosan ez történt Angliában is. Először influenszereket vittek be Facebook-posztok miatt. Aztán nagymamákat. Mindig azt hitték az emberek, hogy velük úgysem történhet meg.
A kettős (rohadt) mérce pedig ordít.

Majka gyilkosságot imitálhat – semmi nem történik. Nekem nekem jön egy drogos, nőket bántalmazó pasas – semmi nem történik, sőt a rendőr még röhög is. NoÁr hónapokon keresztül káromkodhatott, "k*rva anyázhatott" nagy nyilvánosság előtt, szintén következmények nélkül.

Közben rólam külön csoportok működnek, ahol azt beszélik meg, mikor és hogyan kellene rám szállni. Voltam már orosz ügynök, izraeli ügynök, és persze azt is kitalálták, hogy azért "menekültem" Amerikába, mert félek.

Nem. Nem félek.
De egy dologban biztos vagyok: ha most Magyarországon ülnék, hozzám is becsengethetne a rendőrség. Mert ugyanazt mondtam ki, amit István.

És amiért István kiáll, azért én is kiállok.
István elvitele pontosan az, amiről a kampány alatt beszéltem. Hogy ez fog következni.
És aki ezen röhög, az egyetlen dolgot próbáljon meg felfogni az ici-pici agyával:

Ma István. Holnap te.

Amikor már nincsenek határok, amikor a hatalom eldöntheti, hogy kiért jön el, akkor teljesen mindegy, hogy ma még tapsolsz. Holnap te írsz ki valamit, ami valakinek nem tetszik, és már hozzád csenget be a rendőrség.

És ha ezt diplomával a falon, egy budai házból vagy éppen phuketi nyaralásról sem sikerül megérteni, akkor abból csak ismét egy dolog látszik:

Nem a diploma számít.

Hanem a józan ész. És a józan szív.
Lásd Magyar Pétert, a nagy diplomás embertelen embert.