Friss hír, hogy megint ott tartunk, hogy Brüsszel magyarázza, miért nem láthatjuk a C*vid szerződéses dokumentumokat.

Az EU legfelsőbb bíróságának egyik tanácsadója szerint az Európai Bizottságnak átláthatóbbnak kellett volna lennie a Covid-vakcina szerződésekkel kapcsolatban, és többet kellett volna elárulnia arról, hogy kik tárgyalták le ezeket a több milliárd eurós üzleteket.

Ejha, ez aztán a nagy felfedezés, ezért érdemes jogot tanulni.

A Bizottság - vagyis Ursula - ekképp reagál:

Szerintük nem lehetett nyilvánosságra hozni az érintettek nevét, mert az összeesküvés-elméletek hívei zaklathatták volna őket.

Értem.

Tehát amikor Magyarországról van szó, akkor a transzparencia a demokrácia alapja.

Amikor Brüsszelről van szó, akkor a transzparencia csak egy választható lehetőség.

Amikor Orbán Viktorról van szó, akkor minden szerződést, minden döntést, minden e-mailt látni akar a fél Európai Parlament, meg a Bizottság, meg mindenki nagyanyja is.

Amikor Ursula von der Leyenről és a Covid-vakcinaszerződésekről van szó, ahol az Európai Bizottság több milliárd euró értékben vásárolt vakcinákat, amelyet gyakorlatilag minden európai számára kötelezőek lettek, akkor hirtelen mindenkinek fontos a magánszférája.

Aranyos.

Ugyanez a Bizottság évekig tartott vissza Magyarországnak járó milliárdokat jogállamiságra, átláthatóságra és elszámoltathatóságra hivatkozva.

Amit most persze visszaígért még bármilyen elért eredmény előtt, mert hát.... a jogállamiság az egyik napról a másikra meg szokott változni egy országban.

Közben pedig előbb jött a Pfizergate az eltűnt SMS-ekkel, most pedig a vita arról, hogy kik tárgyalták le a vakcinaszerződéseket.

És ilyenkor az emberben (bennem biztosan) felmerül egy ilyen radikális kérdés:

Ha minden rendben volt, akkor miért kell évekig harcolni azért, hogy az emberek (mi) láthassák a dokumentumokat?

Furcsa játékok ezek, Ursula!

(Sajnos idejutottunk! Szerzői jogi figyelmeztetés: a gondolatok csak a forrás és a szerző feltüntetésével oszthatók meg újra.)