Na akkor így, nálam reggel, kávé mellett, tisztázzunk pár tényt.

Magyar Péter írhat bármit Ukrajnával kapcsolatban, ha az EU célja továbbra is az, hogy Ukrajna 2030-ra csatlakozhasson az Unióhoz.

Az első, úgynevezett "fundamental" klaszter tárgyalása hivatalosan is megnyílt.

Az elmúlt pár hétben Magyar Péter kormányzása alatt feloldásra került mind a 90 milliárd eurós hitelkeretet érintő vétó, mind pedig az Ukrajnának nyújtott fegyverkezési támogatások visszatérítését érintő vétó. Ez utóbbi azt is jelenti, hogy magyar adófizetői pénz is megy Ukrajna fegyverkezésére.

(Tudom, Péter azt hangoztatja, hogy nem adunk fegyvert. Nem is kell. Elég finanszírozni azt.)

A lengyel, német és francia találkozók központi témája Ukrajna volt: annak támogatása és EU-csatlakozásának előmozdítása.

És ami talán a legfontosabb: ez volt a központi téma Brüsszelben, a Magyar–von der Leyen találkozón is. A vétók feloldása, illetve ahogy a németek fogalmaznak, hogy a magyarok „nem okoznak több fejfájást az EU-ban”, mind-mind Ukrajna ügyében történtek.

Ezzel párhuzamosan Ursula és társai továbbra is napirenden tartják a vétójog korlátozásának vagy eltörlésének igényét.

Tehát Péterünk mondhat bármit a Facebook-posztjaiban, a valóság azért egy kicsit összetettebb.

És ahogy tegnap is mondtam: ezért kritikán aluli az a tálalás, hogy mostantól hirtelen l'amour van az ukránokkal, és megszűnnek a kárpátaljai magyarokat ért problémák, pusztán azért, mert a Tisza van kormányon.

Ebben annyiban van igaza, hogy igen, a Tisza miatt történik mindez. Csak nem azért, mert zseniálisan tárgyaltak, vagy mert három hét alatt megoldottak egy több mint tíz éve húzódó konfliktust.

Hanem azért, mert ezt a Facebook-bejegyzést egy egész héten át tartó, Ukrajnát érintő magyar engedménysorozat előzte meg.

Valamit valamiért. Ez a politika.

Csak nem mindegy, hogy mit miért adunk oda.

Mert a Facebookon lehet győzelmi jelentéseket írni. Lehet szelfizni. Lehet lájkokat gyűjteni. Lehet eljátszani a nagy béketeremtőt.

Csak a valóságot nem lehet "átposztolni".

A valóság ugyanis az, hogy ha a vétók eltűnnek, az uniós pénzek mennek, az ukrán csatlakozási folyamat halad, a fegyverkezési támogatások akadályai megszűnnek, akkor teljesen mindegy, hogy a Facebook-poszt végére milyen mosolygós emojit teszel,
a végeredményt nem a lájkok döntik el...hanem a következmények.