Arany János síremlékénél elhangzott köszöntő:

A legtökéletesebb magyar költő hamvainak megújult síremléke előtt állva elsősorban hálát kell adnunk azért, hogy a 206 esztendeje Szalontán született Arany János életművének köszönhetően nemzedékek sora ismerkedhetett meg a magyar nyelv egyedülálló szépségével. Arany János a leggazdagabb szókincsű, anyanyelvünket legjobban értő, érző, ismerő és használó óriása páratlanul gazdag irodalmunknak.

Köszönet Rákay Philipnek és feleségének, Orsolyának, hogy anyagi áldozatvállalásuknak köszönhetően újra méltó síremlék őrzi Arany János hamvait. Köszönet Móczár Gábor főigazgató úrnak és a Nemzeti Örökség Intézete munkatársainak, hogy partnerek voltak a megvalósításban.

Arany János négyéves korában már folyékonyan olvasott és tizennégy évesen segédtanítóként dolgozott. Igazi tanárember volt. Tanítványainak egyike így emlékszik rá: "sohasem láttam felnőtt embernél olyan végtelenül jóságos s oly nagy gyöngédséget kifejező szemeket, melyeket rendszerint valami fátyolféle takart. Befelé nézett, mint azok szoktak, akiknek gazdag benső világuk van."

A Toldi tette ismertté és elismertté és - ami a Kisfaludy Társaság 25 aranyas pályadíjánál sokkal értékesebb - ez hozta meg számára a magyar irodalom egyik legnagyszerűbb és mindenképpen leghíresebb - noha kevesebb mint három évig tartó - barátságát Petőfivel.

Arany János sosem feledte el a forradalmat. Nem volt hajlandó engedni 48-ból és nem fogadta el a kiegyezést sem - elsősorban nem annak tartalma miatt, hanem azokra tekintettel, akikkel megkötötték. Petőfi hatással volt 48-as felfogására is. Képviselőjelöltként veszít a nagyszalontai választáson, nemzetőri szolgálatot teljesít Aradon, dicsőíti a köztársaságot, támadja a katolikus klérust. A forradalmi kormányban miniszteri fogalmazó. Egész életére, politikai nézeteire rányomja bélyegét a forradalom eleste.

Arany János pályája költészetétől függetlenül is egyedülállóan sokszínű magyar református életút, amelynek része a Debreceni Kollégium, a latin, a görög, a német, az angol és a francia nyelv ismerete, nevelői munka Geszten a Tisza családnál, tanítás a Nagykőrösi Református Gimnáziumban, főtitkárság a Magyar Tudományos Akadémián.

A magyar irodalom legtökéletesebb balladáinak szerzője. Tekintélye a Bach-korszakban is megkérdőjelezhetetlen. Amikor Barabás Miklós megfesti jól ismert arcképét a nagyszalontai Városi tanács megbízásából, nehezen viseli az őt körülvevő rajongást, tiszteletet és szeretetet. “Én nem vagyok már a lakomák, toasztok és vivátok embere. Megmondtam, ne komédiázzanak, mert azonnal megszököm.”

1861-ben Tisza és Deák biztatására sem vállalja Nagyszalonta városnának országgyűlési képviselőségét. Shakespeare-t kezd fordítani a Szentivánéji Álommal és fordításai az eredeti tökéletességével versengenek.

Akadémiai főtitkárságának egy évtizede alatt a tudományszervezés - számára sok szempontból terhes - közfeladatát is magára vállalta. Ahogy Főtitkárság című négysorosában írja:

“Szép megtiszteltetés,
De nem birok vele:
Nem vagyok már a kés,
Hanem csak a nyele.”

Végül utolsó éveiben megmarad neki az emlékezés: a Margitsziget, az Őszikék és a szimbolikusnak is tekinthető vég: Petőfi Sándor szobrának leleplezése 1882 októberében, mely után egy héttel tüdőgyulladásban meghal.

Arany méltatására nehéz megfelelő szavakat találni, mert költészete tökéletesebb annál, mint ahogy őt ma élő magyar dicsérni tudja.

Lehet-e tökéletesebb paradoxont létrehozni, mint a “Letészem a lantot” nagyszerű versének megírása? Lehet-e szebben ellenállni, mint Ferenc József köszöntésére való felkérés udvarias elutasítása után megírni A walesi bárdokat?
Lehet-e szebben visszaadni és leírni az emberi sírást annál, mint ahogy Arany teszi az Ágnes asszonyban a magyar irodalom leggyönyörűbb versszakában?

“Nosza sírni, kezd zokogni,
Sűrű záporkönnye folyván:
Liliomról pergő harmat,
Hulló vizgyöngy hattyu tollán.”

Lehet-e szellemesebben vagy irónikusabban visszautasítani a király által adományozott lovagkeresztet, mint ahogy ő tette?
“Járnak hozzám méltóságok,
Kötik rám a méltóságot:
"Megbocsásson méltóságtok,
Nem érzek rá méltóságot."

Kosztolányi Dezső szerint Arany írt egy nyersebb visszautasítást is az érdemkeresztről szóló értesítőre, mely így szólt:
„Hasfájásban szenvedek,
Kiskeresztet küldenek,
Ha csak egyet tojhatnám,
Száz keresztért nem adnám.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Arany János 1817-ben Nagyszalontán, a reformkor előtti Magyarországon egy nádfedeles házban született. 1882-ben egy, a kiegyezés után gyorsan fejlődő, rohamléptekben épülő világvárosban, Budapesten halt meg. Ami közte van, az a magyar irodalom legteljesebb életműve. Toldi trilógiával, verses köteteivel, korszakos balladáival, akadémiai pályafutással és tanári hivatással.

E gigászi hagyaték a XXI. században is sok mindenre megtanít bennünket, ha hagyjuk, hogy szóljon hozzánk. Arany János egyszerre tanít beszélni és gondolkodni, egyszerre közvetít ízlést és emberséget, egyszerre beszél az életre vezető utakról, s mutatja meg az emberi szívben rejtőző mélységeket.

Amit Arany írt Széchenyiről, az ő életművét is jól adja vissza:

„Nem hal meg az, ki milliókra költi
Dús élte kincsét, ámbár napja múl;
Hanem lerázván, ami benne földi,
Egy éltető eszmévé fínomul,
Mely fennmarad s nőttön nő tiszta fénye,
Amint időben, térben távozik;
Melyhez tekint fel az utód erénye:
Óhajt, remél, hisz és imádkozik.”