Wittner Mária halálával az 1956-os forradalom egyik utolsó óriása távozott közülünk. Wittner Mária 19 évesen fegyvert fogott a kommunista diktatúra ellen Magyarország függetlenségéért és szabadságáért. A forradalom után el tudott szökni Ausztriába, de visszafordult. A szabad világ helyett rab hazáját választotta. A hazaszeretet szülte naivitás elhitette vele, hogy elkerülheti a hazaáruló Kádár János megtorlását. Halálra ítélték, több mint fél évig siralomházban, 13 évig börtönben tartották fogva. 1970-ben szabadult. A rendszerváltoztatás utáni több mint három évtizedben a forradalom tanúságtevője volt. Ápolta kivégzett bajtársai emlékét. Elítélte, hogy a volt kommunisták a demokráciában is a közélet részesei maradtak, sőt háromszor még a kormányzati hatalmat is megszerezhették. Életének rendkívüli szenvedéseit mély hite segített túlélni, mely haláláig elkísérte. Melegszívű, segítőkész és adni akaró ember volt. A legborzalmasabb igazságtalanságok elszenvedőjeként vált az igazság szószólójává. Wittner Mária halála pótolhatatlan veszteség mindazoknak, akik bíznak a világos szavak értelmében és hisznek abban, hogy jó a rosszal, igazság a hazugsággal, rabság a szabadsággal és demokrácia a diktatúrával nem mosható össze. Isten nyugosztalja itt a földi világban és éltesse ott, ahol csak neki áll hatalmában!