Kicsit még a franciáknál ragadva.
Citromos meringue torta vasárnapra.
Karsai Dánielt idén júniusig nem ismertem személyesen, csak írásaiból, interjúiból, politikai és alkotmányjogi megnyilatkozásaiból. Már találkozásunk előtt tudtuk mindketten, hogy a legtöbb közéleti kérdésben nem értünk egyet, így az aktív eutanázia megítélésében sem. Ahogyan azonban ő ezt az ügyet képviselte, egy halálos betegséggel és fizikai erejének drámai fogyatkozásával bátran - sőt gyakran öniróniával - szembenézve, az feltétlen tiszteletet parancsol. A betegségével együttjáró fizikai nehézségek semmit sem változtattak igényes jogi kifejezőkészségén, amely az egy nemzedéknek előttünk járó jogászprofesszorok legjobbjainak sajátja volt. A vita, amit Magyarországon elindított az emberi méltóság tartalmáról, kereteiről és korlátairól - többek között az ő fellépésének következményeként - halálával nem ér véget. A megrendítő betegsége során tanúsított magatartása is ékes bizonyítéka annak, hogy Karsai Dániel az emberi méltóság kiemelkedő képviselője volt. Nyugodjon békében!