„A történeteken múlik minden.” Ezt állítja G. Fodor Gábor a napokban megjelent vitaindító írásában. “Történeteiben él a nemzet, s ha elfelejtjük őseink történeteit, teremtés- és eredetmítoszait, világmagyarázatait, akkor nem leszünk ugyanazon nemzet tagjai, amelyhez valaha ők tartoztak. Hiába létezik az a nyelv, amit a genetikai értelemben vett őseink és elődeink beszéltek, ha az a kultúra elveszik, amit a közös nyelvvel írtak le, s adtak tovább. Az azonos nyelvet beszélők akkor válnak nemzetté, ha közös hagyománnyal is rendelkeznek” - állítottam én 2021-ben a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójává történt kinevezésemkor elhangzott beszédemben. Intézményünk feladatköréből következően alapvetően a történelmünk nagy történeteinek a továbbadására gondoltam, de mindezt annak tudatában tettem, hogy a történetmesélés nem korlátozódhat csupán a nagy képre, a mikrotörténetek legalább ilyen fontosak, a közös identitáskeret kialakítását és megtartását az olyan történetek is segítik, amelyek a mostani ember életének fontos momentumaira reagálnak. Ez utóbbit hajlamosak is vagyunk lekicsinyelni, ezért még azokat a történeteket sem meséljük el, amelyek versenyképes alternatívái lennének az életformánktól és hagyományainktól merőben eltérő, mindenhonnan ránk ömlő sztoriknak.
//
Hozzászólásom G. Fodor Gábor Kell-e nekünk softpolitika? című vitaindítójához Tartalom és minőség címmel az első kommentben található linken olvasható az ORIGOn.