1879. március 12-én, Gergely napján, hajnali 2 órakor szakította át a Tisza a töltést és betört a víz, elmosva Szeged városát.

"Késő éjjel értem a tanyára
Fris gyümölcsből készült vacsorára.
Társaimmal hosszan beszélgettünk.
Lobogott a rőzseláng mellettünk.

Többek között szóltam én hozzájok:
„Szegény Tisza, miért is bántjátok?
Annyi roszat kiabáltok róla,
S ő a föld legjámborabb folyója.”

Pár nap mulva fél szendergésemböl
Félrevert harang zugása vert föl.
Jön az árviz! jön az árviz! hangzék,
S tengert láttam, ahogy kitekinték.

Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!"

Petőfi Sándor: A Tisza című versének részlete emlékeztessen mindannyiunkat arra, hogy a természetet óvni, védeni, tisztelni kell.

Fotó: ativizig.hu