Több millió uniós polgárt, köztük magyarok százezreit másodrendű állampolgárként kezelnek az Unió számos tagállamában. 2004 óta küzdök az őshonos nemzeti és nyelvi kisebbségek védelméért az Európai Parlamentben, a Kisebbségi Munkacsoport társelnökeként. Azt tapasztalom, hogy diszkrimináció, jogsértések sokasága, az anyanyelvhasználat korlátozása vagy hiánya ellenére sem kíván az Európai Bizottság ezen kisebbségek jogainak élharcosává válni. Így a kettős mérce áldozatává válnak, kéréseik süket fülekre találnak.

Gondoljunk csak a két, milliók által támogatott kisebbségvédelmi európai polgári kezdeményezésre, melyeket a Bizottság laza kézmozdulattal sepert le az asztalról. Az Európai Bíróság pedig ítéletben erősítette meg ezt a döntést. Pedig nagy szükség lenne végre egy átfogó európai őshonos nemzeti és nyelvi kisebbségvédelmi keretre. Sajnálatos, hogy az EP még egy határozatot sem kívánt hozni egy ilyen komoly kérdésben. Az európai intézmények nem tudják átlépni saját árnyékukat.

A nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozat kiadásának 30. évfordulójáról emlékeztünk meg a mai plenáris vita által. 30 éve abban reménykedtünk, hogy az ENSZ határozata elősegíti majd az európai kisebbségvédelmet is.