Az idei év utolsó plenáris ülésszaka a Szovjetunió felbomlásának 3️⃣0️⃣. évfordulója és ennek jelentősége Oroszország és Európa jövőjére nézve című vitával kezdődött. A vita eredetileg a tömeges szovjet deportálásokról, a Gulag-rendszer és az európai kommunista rezsimek által elkövetett bűnök feldolgozásának szükségességéről szólt volna, de mint már sokszor a balliberális oldal nyomására, ezt a címet megváltoztatták. Szomorú, hogy az állásfoglalási indítványt sem sikerült keresztülvinni az Európai Emlékezet csoportnak a témában, így csak egy rövid vitára (frakciónként 1 képviselő) került sor.
Írásbeli felszólalásomban a kommunista diktatúra áldozatairól, a kárpátaljai magyarok legnagyobb tragédiájáról, a malenkij robotról emlékeztem meg.
A kommunista rezsim közel 3️⃣0️⃣ ezer kárpátaljait deportált kényszermunkára, akik egyetlen bűne nemzetiségi hovatartozásuk volt. A 1️⃣8️⃣ és 5️⃣5️⃣ év közötti férfiakat azzal hitegették, hogy csak három napos helyreállítási munkákra viszik őket, ma már tudjuk, a „kis munka” – többéves kényszermunka volt, sokan pedig sohasem térhettek haza családjukhoz. Akik hazatértek, hallgatásba burkolóztak, megpecsételte életüket a fogság, a megalázó körülmények, a kényszermunka, az ott átélt rettegés.
Sajnos sem az áldozatokat, sem hozzátartozóikat nem kárpótolták, még egy bocsánatkéréssel sem illeték őket az átélt szenvedésekért.

Fontos, hogy emlékezzünk azokra, akik életüket vesztették a szovjet totalitárius diktatúra kegyetlensége miatt. Mindent meg kell tennünk, hogy rehabilitálják a kommunizmus áldozatait és megakadályoznunk, hogy ilyesmi megismétlődjön ️