Dübörög a csend, a Tisza csendje.

A világ nyilvánossága egy napja a Trump-Zelenszkij találkozóról beszél. Mindenki minősít és állást foglal a háborús politika lezárása vagy folytatása ügyében.

De nem úgy Magyar Péter. Az az ember ("The Man"), aki a legkisebb levélrezdülésre is hat magáról készített képet és nyolc posztot rak ki, most a hallgatás fátylát tekerte magára.

De miért is van ez?

Azért, mert a néppárti vonal most is kötelezi. Manfred Weberék és a nagykoalíciójuk a béketárgyalások ellenére is robotpilóta üzemmódba kapcsolták a háborús politikát. Az sem zavarja őket, hogy amit képviselnek, annak nincs társadalmi támogatottsága.

További feltétel nélküli támogatásról beszélnek, miközben Európa 53 ezer(!) milliárd elköltésével feléli maradék gazdasági versenyképességét és tartalékait is. Benne maradnak egy olyan politikában, amely Amerikában is megbukott, Európában pedig tragikus gazdasági károkat okozott. (A hírek szerint most épp újabb 8 ezer milliárdnyi támogatást akarnak elfogadtatni, katonai eszközökre.)

Magyar Péter és csapata ennek része.

Senki sem gondolhatja komolyan, hogy Weber úr jelölésének, és a Tisza alá tolt gépezetnek nem kérik meg az árát. Mindig megkérik, hiába tagadják. Vagy ahogy ők mondják, "egyfajta kötelesség a néppárti állásponthoz igazodni".

Na, ezért csendes most a Tisza.