Szentkirályi Alexandra a Harcosok Klubján: én most egy olyan szülőként beszélek hozzátok, aki nem fogja ölbe tett kézzel nézni azt, ahogy mások ki akarják árusítani a gyerekeink jövőjét.

Az a helyzet, hogy talán sokan ismeritek ezt az érzést, akik már szülők vagytok, én igazából azt hiszem, akkor nőttem föl, amikor megszületett a lányom.

Akkor nőttem fel, mert akkor értettem meg igazán, hogy mi nem elsősorban magunkért cselekszünk, hanem azért, hogy ők egy olyan országban nőhessenek föl, ami büszke, sikeres és ami szabad.

Ez nem magától értetődő, mert Brüsszelben egy másik jövőt képzelnek el nekik. Egy másik jövőt, ahol nem számít a nemzet, ahol sokan már azt sem tudják, hogy fiúk-e vagy lányok, sokszor szó szerint nem is tudják, és ahol egyáltalán nem számít az, hogy mi, magyarok mit szeretnénk. Mindig vannak Kollár Kingák.

Mindig voltak és mindig is lesznek Kollár Kingák, akik még azt is szégyellik, hogy magyarok. Ők egy olyan országot hagynának maguk után, amely nem mer kiállni az igazáért, amely nem mer magáért harcolni, és ami behódol a birodalmaknak. Ahol a hazaszeretet bűn, a béke, a gyávaság, az identitás, az pedig opció. De én nem egy ilyen jövőt szeretnék, és nem egy ilyen jövőben hiszek.

Sokatokkal együtt, akik ma is itt vagytok velünk. Mi azért harcolunk nap mint nap, hogy gyerekeink azt mondják, büszke vagyok rá, hogy magyar vagyok.