Az Európai Unió nemcsak le van maradva a világgazdasági versenyben, de még a versenyre való felkészülést sem kezdte el. Kényelmesen üldögél az öltözőben, mint aki nem tud róla, hogy a versenyből kimarad.

Az EU-nak ki kellene józanodnia, de ehelyett még a ráivás szakaszában van. Nem békét akar, hanem erőlteti a háborút, nem határvédelmet, hanem migránsokat akar, nem a családokat, hanem a gendert védi, nem megfizethető energiát, hanem zöldpolitikát akar.

A mi lelkiismeretünk tiszta, mi elmondtuk: a háború gyengíti Európát, vereséget fogunk szenvedni.

Ez nem focimeccs, nem az a kérdés, ki kinek az oldalán áll, kik kinek szurkol. Ez nem játék, ez háború, és a harc a mi bőrünkre megy. Ha egy háború az európai kontinensen zajlik, azzal mi csak veszíthetünk, mindannyian.

Nemcsak Ukrajna, hanem az összes európai nemzetgazdaság rámehet a háborúra. Az árak az egekben, a pénzünket felemészti az ukrán front, a szankciók gyomorszájon vágták a vállalatainkat, az energiaárak kivégzik a háború előtt még versenyképes európai vállalatokat.

A magyar elnökség felemelte a béke zászlaját, kinyitotta a tűzszünet és a béketárgyalások ajtaját, megkezdte a harcoló felekkel való párbeszédet, és nyomás alá helyezte az európai vezetőket, hogy ők is indítsák újra a kommunikációt.