Orbán Viktor: fél évig közvetlen közelről láttuk, mi folyik Brüsszelben.

A velejéig beleláttunk, mikroszkóppal vizsgálhattuk. A cet gyomráig hatoltunk, és amit ott találtunk, az nem volt szép.

Azt láttam, hogy az egyetlen geopolitikai központ, ahol egyáltalán nem foglalkoznak ezekkel a jövőt meghatározó kérdésekkel, az Brüsszel. Se a világpolitikai változásokkal, se azok ránk eső következményeivel.

Az Európai Unió nem csak le van maradva a versenyben, lásd Draghi-tanulmány, de még a versenyre való felkészülést sem kezdte el.

Kényelmesen üldögél az öltözőben, mint aki nem tud róla, hogy hamarosan sorsdöntő mérkőzés kezdődik odakint. Ha így megy tovább, az Unió a versenyből kimarad, a gazdasága megroggyan, a biztonságos élet feltételei pedig megszűnnek.

Ezért az Európai Uniónak ki kellene józanodnia, de ehelyett még a ráivás szakaszában van.

Nem békét akar, hanem erőlteti a háborút. Nem határvédelmet, hanem migránsokat akar, nem a családokat, hanem a gendert védi, nem megfizethető energiát, hanem zöld politikát akar.

A mi lelkiismeretünk tiszta. Mi elmondtuk, súlyos vitákat vállalva is elmondtuk és figyelmeztettünk. A magyar elnökség elmondta, hogy a háború gyengíti Európát. Vereséget fogunk szenvedni. Pontosabban már vereséget is szenvedtünk. Ez nem focimeccs, nem az a kérdés, ki kinek az oldalán áll, ki kinek szurkol, ez nem játék, ez háború és a harc a mi bőrünkre megy.

Ha egy háború az európai kontinensen zajlik, azzal mi csak veszíthetünk mindannyian. Nemcsak Ukrajna, az már ráment a háborúra, hanem az összes európai nemzetgazdaság.

Az árak az egekben, a pénzünket felemészti az ukrán front, a szankciók gyomorszájon vágták a vállalatainkat, az energiaárak pedig kivégzik a háború előtt még versenyképes európai vállalatokat.

A magyar elnökség felemelte a béke zászlaját, kinyitotta a tűzszünet és a béketárgyalások ajtaját, megkezdte a harcoló felekkel való párbeszédet, és nyomás alá helyezte az európai vezetőket, hogy ők is indítsák újra a diplomáciát és a kommunikációt.