Megkezdődött a parlamenti munka, és Soltész Miklós alaposan eligazította Mellár Tamást:

örömmel hallottam, hogy mint Nils Holgersson bejárta fél Európát, és járt északon, járt nyugaton, sok-sok mindenkivel találkozott és elmesélte nekünk, hogy Németország hogyan áll hozzánk, hogyan fordul felénk.

Én csak szeretném azt mondani, hogy Németország éppen most buktatja meg a kancellárját, pontosan azért a gazdaságpolitikáért, pontosan azért a világpolitikai döntéseiért, mellyel Németországot a második világháború óta nem látott süllyesztőbe vitte. Nagy baj van. Ezt nem igaz, hogy ön nem látta, nem tudom, hogy hány olyan emberrel találkozott, vagy inkább százakkal, ezrekkel, tízezrekkel, akik az utóbbi években vándoroltak be Németországba és ezzel teljesen felborították a német emberek eddigi nyugalmát, egyébként felborították a szociális rendszert, támogatási rendszert és hozzáteszem a gazdasági rendszert is.

És ha már Svédországban is járt, és volt olyan bátor, hogy elmondta, hogy ön ellenzéki képviselő és ettől kezdve egy kicsit jobban szerették, azért ez az, ami sajnos sok néppel, nemzettel szemben megkülönböztet minket.

Ez a szégyen, tisztelt képviselő úr, hogyha egy román, egy bolgár, egy szlovák, egy cseh elmegy külföldre, elmegy máshova, akkor a nemzetük mellett kiállnak, még akkor is, ha adott esetben a belpolitikában nem értenek egyet.

Ön meg mit csinált? Feltette a kezét és azt mondta: ,,hát én párbeszédes vagyok", mintha bárki is tudná ezt, hogy micsoda, de ebbe takarózott. Ne haragudjon, ha valami, akkor azt kell mondanom, hogy ez a szégyen.

Azért még szeretném azt elmondani, hogy hála Istennek, a magyarok sorsáról, a magyar választásokról nem Svédországban, nem Finnországban, nem Németországban döntenek, hanem itt, Magyarországon, a magyarok döntenek.

Ezért sem fognak önök bekerülni a következő parlamentbe.