Tudja-e miről beszél, aki arra vár, hogy az embereknek a háborús infláció és az elhibázott brüsszeli szankciós politika miatt magasabb rezsiszámlákkal kelljen szembenézniük?
Aki nem a magyar embereknek jogosan járó források jogtalan visszatartásának feloldása érdekében dolgozik?
Aki nem a békéért tesz meg mindent, ami tőle telik?

Aki nem az előttünk tornyosuló kihívásokkal néz szembe és nem azt gondolja végig, hogy ezek közül akár politikai, akár diplomáciai, akár szellemi, akár fizikai értelemben hol, miben és milyen mértékben tud segíteni, hanem arra büszke, hogy a Karácsony Gergely által vezetett Budapest kaotikus közlekedésszervezése és megkésett hídfelújítása okán még a nyári szünetek és szabadságok idején is járhatatlan fővárosban élére áll egy híd törvénytelen lezárásának és aki feladatának azt tekinti, hogy fokozza az elégedetlenséget.
Aki nem csupán beáll a ,,Jól felb×××tam a lelküket” politikája mögé, hanem hirdeti is azt.

Mindezt egy párt vezetőjeként. A mondatai, tettei – még az egyén súlytalansága esetén is – tehát súlyosabbak.
Mindemellett történelmi tudása és helyzetismerete végességét hirdeti, amikor 1956. és 2006. október 23-át emlegeti.
Pedig megkérdezhetné elődeinek felmenőit és családi történeteit, vagy az Elnökök csoport októberi szemkilővetőit.
Mert az ő oldalán tapasztalat innen van. Bőven.

Mi pedig dolgozunk tovább azon, hogy legyen elég gáz, neki is.
Hogy legyen béke, neki is.
Hogy maradjon 5 %-os a lakásáfa, hogy az átlagfogyasztás szintjéig meg tudjuk védeni a rezsicsökkentést és a magyarok munkahelyeit. Neki is, érte is.
Mert bonyolult idők jönnek és mi tudjuk mi a feladatunk, amiért harcolni is fogunk!