A TISZA KÜLPOLITIKÁJA 12 PONTBAN

Orbán Anita a Tisza új igazolása a csodás corporate world-ből, Kapitány István után és sok további hasonszőrű előtt, a HVG és Telex öles nyelvcsapásai közepette. Az a menő, nadrágkosztümös, business classon röpködő világ, szakértelem Bostontól Johannesburgig… A Tisza-hívő csak úgy pislog, ez igen, Cheniere, Tellurian, Vodafone, na aztat ismerjük, de a másik kettő is jól hangzik, valami LNG-t csinálnak, biztos nagyon komplikált összeszerelni, csúcstechnológiás, amerikai. Toppmeneccser, ez aztán gatyába rázza a külpolitikánkat, ha ijen nagy amerikai cégeket vezetett, nem mint a Szijjártó, aki soha nem dolgozott. Anita amúgy vérgőzös atlantista – lenne, ha tudná, hogy az mit jelent, de a magyarországi média már bemutatta, mellőzzük tehát a száraz adatokat, nézzük inkább, mit érdemes tudni róla igazából.

A podcast, amiben Magyar Péterrel beszélget, félelmetesen primitív és bornírt, egy háziasszony külpolitikai tudásszintjét tükrözi. Mivel a podcastnak nincs íve vagy struktúrája, nehéz lenne strukturáltan bemutatni. Ezért azt a módszert választottuk, hogy a legbicskanyitogatóbb blődségeit kommentáljuk, az elhangzás sorrendjében, tehát random módon. Jelezzük, hogy végig a bőség zavarával küzdöttünk, sok minden maradt ki, az élet kegyetlen.

1. „Nagyon bonyolult lett a világ, iszonyatosan bonyolult lett a világ, és nagyon változik a világ”, mondja kinyilatkoztató jelleggel (egyben megcsillantva retorikai képességeit is). Nem gondoltuk volna.

2. „Az egyik első lesz az ezeréves lengyel-magyar barátság visszahozása, rendezése, mert ez a Visegrádi együttműködés alapja”. Világos, hogy a beszélgetés előtt elmondták neki, hogy mik a topikok, és mi az elvárt hozzáállás. Ezt próbálja a saját szavaival visszaadni, amivel az a baj, hogy nem érti, miért lesz így belőle mégis hülyeség. Egyrészt az ezeréves magyar-lengyel barátság nem a V4 alapja. Másrészt, ő úgy képzeli, hogy csak úgy leülünk és „rendezzük”. Fogalma sincs, hogy Európa háborúba rántása Oroszország ellen lengyel stratégiai érdek, és pontosan ezért nincs V4. Lehet „rendezni” a lengyel viszonyt, pár tízezer magyar élet árán. Az meg a hülyének is megéri.

3. Anitának van véleménye a szomszédságpolitikáról is. „Amikor beköltözöl egy házba, akkor is bekopogsz először a szomszédokhoz. Bemutatkozunk, itt vagyunk, jöttünk”. Hogy ki jött?? Itt egyetlen higgadt kérdés vetődik fel szakmailag, amely Orbán Anita ősi mesterségben megőszült, ezt lelkesen, bár kellemetlen szaghatások közepette gyakorló édesanyjára vonatkozna. Itt már nem Kovács László alkati szervilizmusáról van szó, hanem Palacky és Iorga hazugságaival való érzelmi azonosulásról. Ettől a ponttól kezdve Orbán Anitával szemben minden megengedett.

4. Anita a regionális konnektivitásról: „Energia, telekommunikáció, vasút. Hát hogy jutunk el Varsóba? Nem lehet eljutni Varsóba”. Nem, Margit, mer ott van a Tátra. Meg kell kerülni.

5. Orbán Anita beleáll az EUs pénzek hazahozataláról szóló tiszás narratívába is: „…amik a magyar korrupció miatt nem jönnek, nem más miatt”. Igen, korrupció az van. Orbán Krisztián cége például százezer forintos órabérrel számlázott a BKV-nak. A tájékozott tiszások kedvéért: nem névrokonságról van szó.

6. A pofátlanság netovábbja: „az Erasmus programot is otthagytuk”. Ezt nehéz kommentálni. De tény és való, vannak ilyen nők. Ha kirúgod, és nem adsz neki több pénzt, akkor szerinte ő hagyott ott téged.

7. A legbájosabb: a magyar vétózás az EU-ban „oligarchikus érdekek miatt történik”. A Black Rock egy korrekt, filantróp tőkealap. A Lehmann Brothers pláne. Mészáros!

8. Egy kis EU-mosdatás: „az tud konstruktívan kritikával élni, aki konstruktív partner, akinek nem kérdőjeleződik meg az identitása és a hovatartozása”. Egyrészt teljesen freudi: a Verhofstadt-féle EU számára identitás. Másrészt a néző totális hülyének tekintése: az EU drag queeneket akar az óvodákba, mi meg nem, de ebben konstruktív partnerek lehetnénk. Hogyan is? Anita nem fejti ki.

9. A genderpropaganda megoldása után, a migráció kapcsán Péter a hülyének nézés új szintjére lép: „A Néppártban nem szavazzuk meg azt, ami a magyar érdekkel ellentétes, több példa is volt erre a héten a strasbourgi szavazáson”. Hát persze hogy nem. A balliberális oldalnak kényelmes többsége van minden efféle megszavazására, az EPP nemcsakhogy érti ezt, de éppen ők nem engedik a Tiszát ilyesmire szavazni, hiszen rontaná itthoni választási esélyeiket.

10. Egy semmihez nem kötődő gyöngyszem: „Szuverén nemzeti érdek alapú külpolitikát fogunk vinni, ahol a nemzeti érdek az ország nemzeti érdekét jelenti” (látványosan fogalma nincs, miről beszél.)

11. És végül, egy olyan párbeszédrészlet, amely olyan aljasul kretén, kretén módon aljas, hogy elfogynak a szavak:
„OA: Mind a lengyeleknek, mind a románoknak sikerült kitárgyalni a saját nemzeti kisebbségük védelmét Kijevben. Csak Magyarországnak nem sikerült.
MP: Nyelvhasználat, kulturális jogok.
OA: Abszolút, és ez azóta nem is feszültségforrás a kétoldalú viszonyban, csak a magyar diplomáciának nem sikerült ezt megtenni. Nem tudom, hogy csak kompetenciahiány, vagy csak üres lózung a kisebbségvedelem”. Tehát, az ukránok kézigránátot dobálnak a KMKSZ-székházra, törvénybe foglalják az ukrán nyelv kizárólagosságát, de ez a mi kompetenciahiányunk (természetesen a lengyelek meg a románok nem tárgyaltak ki semmit és nem értek el semmit, de Anitát nem zavarja a valóság).

12. Aztán vannak itt ezek a Benes-dekrétumok, szemmel láthatóan ma hallott róluk először Anita, de Péter eligazítja: „egy ilyen szituációban vannak a diplomáciának különböző, enyhébb, vagy formális, vagy akár nagyon kemény lépesei annak, hogy hogyan tudsz konfliktusokat rendezni… ezek itt most fájóan hiányoznak”. Őszintén nem értjük, hogy ezzel most mit mondtál. Anita viszont érti, mint Besenyő Pista bácsi: „Itt jön be az üzleti tapasztalat, itt kőkemény eredményre van szükség. Ezt a vitás kérdést egész egyszerűen meg kell oldani. Ahogy mondtad, a diplomáciának lépcsőfokozatai vannak, nagyon sok stádium van, és először a tárgyalóasztalhoz fogunk ülni, és meghallgatjuk a másik felet”. Tényleg, a vitás kérdéseket meg kell oldani? És lépcsőfokozatai vannak? És sok stádium? De ha a tótok már elmondták, hogy mindenkit megbüntetnek, aki a Benes-dekrétumokat kritizálja, akkor a továbbiakban még mit kéne meghallgatni tőlük? Ők csak ennyit akartak mondani, és már elmondták. Hányszor mondjam még neked, Maargit?

Nem kínozom tovább a tisztelt olvasót. I rest my case.

Lakó Anna, a Fidelitas külügyi igazgatója

P.S. A Fidelitasnak viszont van külügyi stratégiája, kommentben rövidítve: