Egy 4 éves kisfiú felhívta a mentőket, amikor nem tudta felébreszteni rosszul lett anyukáját. A vonal másik végén csak ennyit mondott:
„Na szia mentő.”
És ez az egyszerű mondat végül életmentő volt.

Anyaként/apaként pontosan tudjuk, mennyire kicsik még ilyenkor… de ez az eset is megmutatja, hogy a gyerekek sokkal többre képesek, mint gondolnánk. Már ilyen fiatalon is meg lehet – és meg is kell – tanítani nekik:
mikor és hogyan kell segítséget hívni,
mi a nevük, hol laknak,
❤️ és hogy nem „rosszaság” segítséget kérni, ha baj van.

Nekem is 4 éves a kisfiam, és ez a történet csak megerősített abban, hogy ezekről igenis beszélni kell, újra és újra, játékosan, érthetően. Mert sosem tudhatjuk, mikor válik egy ilyen tudás döntővé.

Köszönet a mentőknek 🙏
és hatalmas taps ennek a bátor kisfiúnak!