A tegnapi magyar-ír meccset borzasztó nehéz feldolgoznunk nekünk magyaroknak. Egykori profi sportolóként egy-két gondolat kikívánkozik belőlem. Először is kérem, hogy mindenki higgye el, ezek a fiúk tényleg mindent megtettek! Sok örömet szereztek nekünk tegnap is a meccs nagyrészében. Ez egy szerethető, tök jó kis csapat lett. Jól játszanak, fizikálisan rendben vannak, technikásak. Ezt számtalan meccsen megmutatták. Ez már rég nem az ami volt, amikor 7:0-ra kaptunk ki a jugóktól, meg még többre a hollandoktól, szenvedtünk Andorra ellen stb. Az gáz volt, rossz volt nézni. Ma már két játékosunk a világ egyik legjobb csapatában játszik. Nagy büszkeség egy ilyen kis ország számára! Tök sokat fejlődött a csapatunk az évek alatt, nagy utat tettek meg. VISZONT! Azt is mindenki higgye el, hogy nem arról van szó, hogy mentalitásbeli hiányosságok miatt nem tudták vagy ne akarták volna megoldani az utolsó 10 percet! Szó sincs arról, hogy Szoboszlaiék és az edzőjük ne tudták volna, hogy mi vár rájuk az utolsó 10 percben. Pontosan tudták, hogy az írek be akarnak nyomni minket a kapunkhoz és jön az ívelgetés az ötösünkre. Tudták és készültek rá, de NEM TUDTÁK MEGOLDANI ÉS MEGCSINÁLNI! Azért nem, mert még nem tartanak ott! A profi sport ezen a szinten az önbizalomról, a hitről szól. Ha az jár a fejedben, hogy hú már csak 10 percet kell kibekkelni az egy vesztes stratégia. Nyilván ebben benne van az elmúlt 40 év minden terhe, kudarca, ami a magyar focit sújtotta. Csapatként nincs meg az az önbizalmi háttér, ami a kéziseknél, de leginkább a pólósoknál megvolt és megvan. Mi, amikor junior válogatott vízilabdásként vagy universiade válogatottként mentünk világversenyre, eleve esélyesként mentünk. Meg se fordult a fejünkben, hogy az elődöntőig bármi gond lehet. Mert ott volt mögöttünk az évtizedes önbizalmi háttér. Győztes közegben nőttünk fel! Nyilván egy ilyen szituban mint a tegnapi uccsó 10 perc egy brazil csapat kiront az ír szélsőkre, védőkre és szanaszétrombolják, blokkolják a beadásaikat, oszt jó napot kívánok. Előttem van, ahogy ezt Roberto Carlos és Cafú csinálta annak idején.

Higgyék el, a mieink is megfogják tudni csinálni, de még fejlődni kell hitben, önbizalomban! Szeressék ezeket a fiúkat, még sok örömet fognak okozni nekünk szurkolóknak! Hajrá magyarok!