“Tapodtat se mozduljon, mert azt is megbánja, hogy megszületett” – mondták az ÁVÓ-s keretlegények a feleségem dédapjának, amikor a kemencéből kicsapó lángnyelvek már a ruháját és a bőrét égették. Az volt a bűne, hogy nem volt hajlandó beadni a TSZ-be őseitől örökölt földjét. Dédanyám csakúgy tudta elkerülni, hogy a „felszabadító” orosz katonák meg ne erőszakolják, hogy orvos Édesapja fehér gézzel tekerte be a testét, így azt gondolták, beteg. Egy másik nőrokonom már nem volt ilyen szerencsés, az állatias erőszaktevés után elméje megbomlott, haláláig nem gyógyult fel abból, ami vele történt. Ez csak két példa arról, hogy a családom miként szenvedte meg a kommunizmust. A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján rájuk, hőseinkre és az áldozatokra emlékezem!