KASSAI BOMBÁZÁS-E A GALACI DRÓNTÁMADÁS
nemzetközi jogi értelemben?

1. Galac és Kassa

A romániai Galacban (Galați) történt drónbecsapódás az eddigi legsúlyosabb incidens egy NATO-tagállam területén az orosz–ukrán háború kezdete óta. Érdemes összevetni az 1941 júniusi kassai bombázással, ami Magyarország második világháborús hadba lépését eredményezte éppen 85 éve. A galaci drónbecsapódás és a kassai bombázás annyiban mindenképp hasonló, hogy mindkettőnél egy szomszédos háború „fröccsent át” egy olyan szuverén állam területére, amely hivatalosan nem volt részese a konfliktusnak.

Hasonlóság a határ közelsége és a hadüzenet vagy kifejezett háborús üzenet hiánya: Kassa 1941-ben közel feküdt a frontvonalakhoz illetve a szovjet határhoz, ahogy Galac az ukránhoz. Mindkét esetben a szomszédban zajló harci cselekmények közvetlen fizikai közelsége tette lehetővé a tragédiát anélkül, hogy akkor a szovjet, most az orosz bármilyen diplomáciai vagy nyilvános módon fenyegetett volna.
Hasonlóság a civil áldozatok megléte és a kár: ez Kassán nagyobb volt, ott 32-en haltak meg és súlyos anyagi károk keletkeztek a városban. Galacban egy lakóépület gyulladt ki és két civil sérült meg.

Nemzetközi jogi szempontból, illetve a háború kialakulásának feltételeit illetően a mostani drónbecsapódás Románia szuverenitásának és légterének súlyos megsértése, pontosan ahogyan a kassai bombázás volt annakidején. Tehát a címbeli kérdésre a válasz: igen.

2. Miért sincs mégsem háború?

A nemzetközi háborús jog szerint a ius ad bellum körében vizsgált a szándékosság. Tehát nem csak a “ki” a “mit” hanem a “miért” is számít. Ez az Észak-Atlanti Szerződés 5. cikke kapcsán is a helyzet. A nemzetközi jog világosan különbséget tesz a szándékos agresszió és a háborús mellékhatásként fellépő incidensek között. Ha a drónt az ukrajnai (például a reni vagy izmajili) kikötők ellen indították, és technikai hiba, navigációs tévesztés vagy az ukrán elektronikus hadviselés, magyarul zavarás miatt tévedt román területre, akkor az eset nem szándékos katonai agresszió.

Felelősség attól még van, Oroszországot nemzetközi jogi felelősség terheli a fegyverei által okozott károkért, függetlenül attól, hogy tévedésből vagy szándékosan okozta.
A háború azonban nem áll be automatikusan egy ilyen incidens nyomán. Ahhoz, hogy Románia és a NATO hivatalosan is hadviselő féllé váljon Oroszországgal szemben, a NATO-szerződés 4. cikke szerinti konzultatív eljárás jön, és csak a 4. cikkből mint előszobából menne tovább a NATO-szerződés híres 5. cikke szerinti eljárásba, ami a háború belépési pontja. Ide nem jutunk el, ez akkor jönne csak, ha a NATO Észak-atlanti Tanácsa egyhangúlag úgy döntene, hogy az incidens eléri a fegyveres támadás szintjét. De nem dönt így, mert hiányzik az akaratlagosság (szándékosság).

3. Honnan tudom?

Az orosz oldalról nincsenek adataim, de az ukrán oldalról a brit Royal United Services Institute (RUSI) azt írja, hogy Ukrajna havonta 10 ezer drónt veszít elsősorban zavarás miatt. A kamerával vezerelt ukrán drónok (FPV-first person view) találati aránya a zavart területeken 20%, ez 2023-ban még 60% körül volt. Képzeljük el ugyanezt az orosz oldalon, akik azért a gazdag nyugati világ által szponzorált, illetve biztosított zavaró képességekkel néznek szembe. Egész biztosan hatásos az ukrán zavarás: ezért kezdtek az oroszok amúgy optikai kábeles drónokat is használni, amik meg egyéb okból sérülékenyek.

Na és akkor Galac. A Galac városában történt drónbecsapódás földrajzilag tényleg rendkívül közel fekszik az ukrán határhoz. Maga az érintett lakóövezet mindössze 10 kilométerre, de a moldovai-ukrán-román hármashatár is a város közvetlen közelében, 7 kilométerre található. Az ukrajnai Reni kikötővárosa légvonalban mindössze 20 kilométerre van keleti irányban, ez egy Shahed/Geran-2 típusoknak mondjuk 5 perc repülési idő. Vagyis ha a drónt az ukrán légvédelem vagy elektronikus zavarás eltéríti a pályájáról, pár perc alatt román lakott terület fölé érhet. Nincs messze amúgy Izmajil kikötője sem, ez az oroszok által sűrűn bombázott ukrán dunai kikötő. Nem volt ez szándékos ott Galacban.

4. Hős román vitézek?

Ettől még jöhetne egyoldalú román katonai válaszlépés, ami ugyanúgy háborús helyzetet teremtene, ahogyan 1941-ben a magyar vezetés, Bárdossy miniszterelnök és Horthy kormányzó is a hadba lépés mellett döntött. Vagyis, jelen esetben ha a román hadsereg a légterébe belépő orosz eszközöket nemcsak megfigyelné, ahogy az F-16-osok teszik is, hanem a határon túlra, ukrán vagy nemzetközi vizek felett tartózkodó orosz hordozórakéta-indítókra vagy repülőgépekre mérne közvetlen csapást.

Románia viszont egymaga rengeteget kockáztatna ezzel, ami történelmi mintázat szerint életszerűtlen: nem nyílt sisakos, bátor támadó. Gondoljunk az elmúlt évszázadokra, ideértve a második világháborús árulását-átállását, az első világháborús két orvtámadását (1916, 1918) vagy akár korábban a havasalföldi meg moldvai segédcsapatok gyakori árulásait és oldalváltásait.

A NATO nélkül Románia nem támad, bármennyire harciasak is az üzenetei. Hiába ígért a román elnök “arányos válaszcsapást”, biztosan nem lesz ilyen, marad tehát a puffogás. Illetve még valami. A leleplezettség, hogy mennyire védtelen is a NATO kelet felől.