Ő ott a bal szélen azt mondja majd Lannert Judit oktatásügyi miniszternek, hogy ne legyen Wass Albert az oktatásban. Gondolom Arany János se, pozsonyi csata se, egyáltalán: semmi se, ami józan, igaz és felfele teremt. Semmi, ami NEM hazug, torz, zavart és dekadens. A gond, hogy el is éri. Lannert kevésbé meglepően, ám annál konstruáltabban majd jól egyetért.

Őket szabadították ránk “rendszerváltó” trójai falóban. Ők ülnek hát most tort a kultúránk, a civilizációnk felett.

Hölgyeim és Uraim, illetve kedves Egyebek (lmbtqwthrzs): íme megérkeztek a nyugati társadalmi felbomlás végtermékei.

Nietzschének volt igaza, el kellett jönnie ennek. A mélynek, a nihilizmusnak, a semminek. Illetve persze különösen igaza volt Hölderlinnek (Mnémoszüné), Evolának (Lázadás a modern világ ellen), de pláne igaza a védikus hagyományoknak (Upanisádok), az Edda-éneknek (Völuspá), Hésziodosznak (Munkák és napok) és a teljes antikvitásnak a hanyatlás látomásával. Meg persze a magyar népmeséknek, mondáknak, a leomló falú Bálványosvár történetének, Tanuzaba legendájának és a hanyatlás-élmény évszázadok alatt a turáni átok metaforájába sűrített látomásának.

Ez az alászállás.

Valahol távol viszont elkezd felkészülni az Emberfeletti Ember.
A népmesei “Fehérlófia”.