Farkas Attila Mártonnak, “FAM”-nak nagyon be vagyok csípődve. Folyamatosan velem foglalkozik, állandóan belém van állva és velem kötekedik. Remélem lefekvés előtt azért nem rám gondolsz, FAM.

Már csak azért sem, mert teljesen félreismersz. Nem tudom hanyadik kifakadásod óta tartasz engem amerikai alt-rightnak meg hasonlóknak. Nem, FAM. Nem vagyok én sem amerikai alt-right, sem CPAC, sem scrutonos-molyirtószagú neokon.

Én a te legrosszabb rémálmod vagyok. A rettegett amerikás alt-rightnál is szörnyűbb: magyar és nietzschei. Szabó Dezső, Hamvas Béla, Prónay Pál, Maderspach Viktor, Wass Albert, Csurka István, Alain de Benoist, Fayé, Dumézil, Guénon, Nietzsche, Heidegger, Evola, Jung, Serrano, Konrad Lorenz, Carl Schmitt, bizony nem alt-right.

Hát én sem. Ahogy Tanuzoba és Vérbulcsú sem, Aba Sámuel sem meg Vata sem. A varkocsom pedig nekik szól. A népemnek, ezeréves konok magyar nacionalistaként.

Hát, ölellek, FAM. Jó szorosan.