MIVEL JÁR AZ EGYESÜLT ARAB EMÍRSÉGEK TÁVOZÁSA AZ OPEC-BŐL?

Alighanem a washingtoni és izraeli hátteralkuk sikere, hogy törést sikerült elérni a nagy olajipari együttműködés, az OPEC országai közt. Az Egyesült Arab Emírségek hat évtized után távozik az OPEC-ből május elsejével, egyúttal bejelentve, hogy a jövőben az USA-val és Izraellel működik szorosabban együtt.

1. Ez nagy dolog

A súly olajpiaci értelemben nagy. Az Emírségek 120 milliárd hordó olajon ül, a világ hatodik legnagyobb olajtartalékán. Az Emírségek súlya az OPEC-en belül is nagy, annak a harmadik legnagyobb termelője, a kartell értékesítéseinek a 12 százalékát adva.

A két tényből két dolog következik. A kilépéssel egyrészt hatalmasat veszít az OPEC együttműködés az erejéből, másrészt viszont hatalmas lefojtott, ki nem aknázott kapacitások kerülhetnek a világpiacra.

2. Hogy vált lehetségessé?

Hogy sikerült mindezt elérni hatvan év után, ráadásul úgy, hogy a tartósan magas olajárból valójában most jött el az OPEC aranykora? Az ok a szaúdi-emírségekbeli érdekek súlyos különbözősége. Szaúd-Arábiának hatalmas állami költekezése van, a projektjei miatt csak a 95 dollár körüli vagy afeletti olajár a jó, vagyis ami most van.

Az Emírségek viszont 55 dollár körül már nyereséget csinál, vagyis akár alacsonyabb világpiaci ár melletti, ám sokkal nagyobb volumenű eladásban érdekeltek. Márpedig az OPEC termelés-visszafogása ezt lehetetlenné tette, a kitermelés-csökkentés, a kötelező kvóta az Emírségeket gúzsba kötötte.

Ezt használta ki Washington és Tel-Aviv, éket verve az OPEC országok közé, nyilván adva, ígérve olyan dolgokat is az Emírségeknek, amelyeket nem látunk, a megfelelő pillanatban kenyértörésig juttatva a szaúdi-emírségekbeli érdekellentétet.

3. Hol jó ez nekünk?

Az Emirátusok kilépése az OPEC-ből és a felpörgő kitermelés jó hír a világpiacnak.
Naponta 1,6 millió hordó plusz kőolaj kerülhet értékesítésre, ami úgy kell ma a világnak, mint a sivatagnak az eső.

Ez azonban nem fog egyhamar meglátszani a piacon. A Hormuzi-szoros lezárása miatt ez az előny egyelőre eleve hipotetikus. A termelés felpörgetése egyébként is idő, érdemi változás közép-hosszútávon lesz, inkább az év második felére. A harmadik pedig, hogy a globális termelés 1,6 százaléka lehet az emírségekbeli növekmény, aminél minden bizonnyal nagyobbak a termelés-kapacitásbeli kiesések most a Közel-Keleten.

4. Mit mutat a világból?

Érdekesebb viszont a geopolitikai átrendeződés, ahol az energia fegyver.

Washington ugyanis látványosan kiegyezett Moszkvával, feloldva az oroszellenes olajszankciókat. Oroszország napi 713 millió eurót keres ma a fosszilis eladásokon, ebből napi 100 millió az USA “ajándéka” a szankció eltörlésével. Márciusban Moszkva bevételei a fosszilis eladásokból 52%-kal, a tengeri olaj értékesítésből 115%-kal nőttek úgy, hogy az eladott mennyiségek csak 16%-kal.

India, Kína újra veszi az orosz olajat, Kína felpörgetve az iparát, India meg a finomítóit, amiből elad. Az USA pedig a saját palaolaj- meg palagáz kitermelésével valamint azzal, hogy ott nem a Brent világpiaci árhoz hanem az amerikai WTI-hoz áraznak, eleve eltérő helyzetben van.

Régi ellentétek oldódnak fel, korábbi szövetségi kereteket pattintva fel, ahol új kapcsolódások jönnek tehát létre. Olyan új kapcsolódások, amiknek egyvalaki nem része: Európa.