RÁKÓCZI 350 - üzen nekünk bármit 2026-ban? Nagyon is. Három dolgot.

1. TERMÉSZET SZERINTI RÁTERMETT VEZÉR

A magyar történelemnek vannak pillanatai, amikor egyetlen ember neve összeforr egy egész nemzet sorsával. II. Rákóczi Ferenc neve ilyen. Amikor kimondjuk: Rákóczi – nem csupán egy történelmi személyt idézünk fel, hanem egy egész nemzet újrafelemelkedésének kísérletét. Egy nemzetét, ami nemhogy csak százötven évvel később született volna, ahogy a liberálisok szeretik hangoztatni, hanem már ekkor, 150 évvel korábban is épp újjászületik, és ezt a jogi fogalmak tudati tartalma fog segíteni nekünk megérteni.

Látszólag ekkor reménytelen a helyzet.

A korszak és a kortársak számára meghatározó élmény az 1664-es vasvári béke, ami akkor mellbevágó és fájdalmas tanulság. Az azt megelőző harci események világos következménye ekkor, hogy a magyarság képes lenne önerőből felszabadítani önmagát, de a Habsburg nem hagyja. Az udvar inkább megegyezik a törökkel a koronahű magyarok győztes csatái ellenére, mintha vereséget szenvedett volna. Magyarország az ajtó és a félfa közé szorult ujj, ahogy egykor Pázmány Péter mondta találóan; egész főúri családok ébrednek fel erre az élményre: Wesselényiek, Frangepánok, Nádasdyak, Zrínyiek és Thökölyek.

A Habsburg módszeresen megtöri és lefejezi a nemzetet. Jogfosztások ideje ez, az eperjesi vésztörvényszéké, a birtokpereké, amikor a nép a császári zsoldosok kegyetlenkedései elől a Hódoltság területére menekül. Gondolkozzunk el ennek a súlyán. Az eszmélő főúri családokat mind felszámolják.

Ez a környezete a török végre valahára bekövetkező kiűzésének: nem a népi eufória. Vagyis egészen más, mint a mai iskolásszintű visszaemlékezések nyugatos visszavetítése ma.

Amikor a törököt kiűzték, nem Magyarország állt ezzel helyre. A Habsburg Birodalom, ami egy teljesen nemzetközi képződmény, egy korabeli Brüsszel volt, minden történelmi és minden nemzeti-etnikai érzék nélküli jelenség. Úgy is tekint a meghódított területekre, mint új szerzeményekre: az Újszerzeményi Bizottság (Neoacquistica Comissio) az udvar hitelezőinek és szállítóinak osztja itt a birtokokat, telepíteni pedig idegen jobbágyokat fognak. A Jászságot, a Nagykunságot és a Kiskunságot zálogba adták a Német Lovagrendnek!

Mindez közjogilag is egy katasztrófális időszak. A magyar rendek 1687-ben lemondtak a szabad királyválasztás jogáról, elfogadták a Habsburg-ház örökös trónöröklését is. 1690-től Erdélyt is betagozzák a Habsburg Birodalomba. 1701-ben az önállósodni vágyó II. Apafi Mihályt elfogták és lemondatták az erdélyi fejedelmi címéről, innentől Erdély maga is Habsburg tartomány lett, a többi országrésztől különtartva, Bécsben kinevezett kormányzó irányítása alatt.

A helyzet: látszólag nemhogy kedvezőtlen, de egyenesen reménytelen. A valóságban mégsem az. Rákóczi miatt.

A majdani vezérlő fejedelem 350 éve, Borsiban született, akinek a neve hamarosan az egész ország reményévé válik. II. Rákóczi Ferenc egy olyan család sarja volt, amely már generációk óta a magyar függetlenségért küzdött. A legjobb vér egyesül benne: Zrínyiek, Rákócziak, Báthoryak, Magyarország legnagyobb családjai, Erdély fejedelmei. Ferenc emlékszik, hogy még látta a buzogányt a családi kincstárban, amivel az első Báthory a hagyomány szerint megölte a Báthory címerállattá váló sárkányt.

Anyja, Zrínyi Ilona, a magyar történelem legbátrabb asszonya, három éven át védte a munkácsi várat a császári hadsereggel szemben. Ott van a falon mellette az ifjú Ferenc is. Zrínyi Ilona a gyermekének nemcsak rangot, hanem példát és identitást is adott. Munkács várából a szerződésszegő Habsburg a vállalása ellenére ellopja a legnagyobb erdélyi kincseket. Esküszegő módon választják le ekkor az ifjú Ferencet is, átnevelés szándékával elszakítva Zrínyi Ilonától. Ekkorról van egy olyan leírásunk, hogy a már fogoly Ferenc egy Európa térkép előtt állva kikeresi Munkács várát, csak annyit mond: ezt nem lehet olyan könnyen és gyorsan elfelejteni. Nem is felejti el soha.

Már ekkorról, tizenkét éves korából olyan forrásunk van róla, hogy “egész valójában semmi középszerű nincs. Szavai, magatartása, járása mind méltóságteljesek, fejedelemhez méltóak. Minden kevélység nélkül.”

Pontosan ilyen egy természet szerinti kiemelkedő. A nagy rátermett, a vér nemessége. A hat nyelven beszélő, rendkívüli karizmájú, szuggesztív, etnikai magyar arcú ifjú a Habsburg udvar számára veszély volt. A magyarok számára viszont remény lesz. A reménytelen helyzet ugyanis csak a nagy rátermettek által fordul meg.

2. NÉPI-NEMZETI FORRADALOM?

A 18. század elején Európa uralkodói még dinasztiákért harcoltak. Királyok és császárok döntöttek népek sorsáról. Ebben a világban lépett fel ez a magyar főúr, aki kimondta azt a gondolatot, amelyet polgári meg liberális történészek szerint csak évszázadokkal később lett volna szabad neki. Azt mondta: a haza és a szabadság minden magyaré. Zászlajára ez került:

„Cum Deo pro patria et libertate.” „Istennel a hazáért és a szabadságért.” Ez a mondat nemcsak hadijel volt, hanem hitvallás és program.

Az 1703. június 7-ére keltezett manifesztumában, a brezáni kiáltványban tudósította a külföldet arról, hogy Magyarországon a nemzeti, állami, államnemzeti önrendelkezésért, vagyis a szuverenitásért indult szabadságharc, ezért fogott fegyvert az ország lakossága, tehát nem csupán a nemesek. Nem véletlen, hogy a közvetlen előzmény egy parasztfelkelés: a tiszaháti felkelés; az sem véletlen, hogy Esze Tamásék jobbágyai mennek a Lengyelország felől érkező Rákóczi elé.

Persze ezt nem érti mindenki így ekkor sem: Károlyi Sándor főispán vezérlete alatt a rendi tudatú urak június 7-én szét is verték a paraszti hadakat. A II. Rákóczi Ferenc vezette küzdelem azonban nem “a rendi kiváltságokért zajlott”, márpedig az van például szó szerint a Wikipedián. Nem; az ország belső önállóságáért, a nemzeti szuverenitásért zajlott, és a nemzetet osztályokba törő a rendi kereteken túlmutatóan.

Rákóczi brezáni káltványa a „nemes és nemtelen” országlakosokat szólítja meg. Esze Tamás, a tarpai jobbágy és Rákóczi, a bujdosó fejedelem személyesen találkozott a lengyelországi Brezán (Brezna) várában, a fejedelemnek nem derogál a kérges kezű magyar paraszt! Sőt, Rákóczi átadja Esze Tamásnak a vörös színű kuruc hadizászlót és a kiáltvány példányait, amely tehát mégegyszer: a magyar nemzetet szólítja hadba, nem nemesi értelemben. Óriási dolog ez, értsük meg!

Mindez nem csupán a szimbólumok nyelvén, hanem jogilag is releváns. Az augusztus 28-án közzétett vetési pátens mentesítette a kuruc seregben harcoló jobbágyokat és azok családtagjait minden közteher és földesúri szolgáltatás alól, ami hatalmas dolog.

Sok magyar meghallja és megérti, mi történik. Rákóczi a szedett-vedett parasztsereg csatlakozásával - micsoda szimbólum – a Vereckei-hágón keresztül érkezett Magyarországra, ahol egykor a még nem keresztény-középkori, feudális rendekbe tördelt magyarság is Árpáddal beérkezett a hun-avar hagyományú, Árpádékat rokonként üdvözlő Kárpát-medencébe. Rákóczihoz csatlakozott a császári szolgálatból szökött Ocskay László és Borbély Balázs lovascsapata, majd Bercsényi is. Megértették a nemzeti forradalmat a hajdúk, majd a kezdeti gyanakvást leküzdve a nemesek is sorban csatlakozni kezdtek.

Hogy mégsem Dózsa-féle parasztháborút látunk, világossá teszi az 1703. július 24-én kiadott gyulaji pátens, melyben Rákóczi megtiltotta a nemesek elleni támadásokat. A vetési pátenst is úgy módosítják szeptember 27-én, hogy a tehermentesség a harcoló jobbágyokra vonatkozott, a családtagokra nem.

Ez a második dolog, amit szeretném, ha megértenénk. Rákóczi azt mondja: „Nem tűrhetjük tovább a hazánkat sújtó igazságtalanságokat.” Nade mi is ez a haza?

Ez a haza minden magyar hazája. Ez nem rendi értelemben haza, hanem mint egykor, utoljára a X. században, a primordiális népi állam értelmében haza. Mégegyszer, „nem tűrhetjük tovább a hazánkat sújtó igazságtalanságokat”: ezzel hívja Rákóczi harcba a magyarokat, nemeseket és nemteleneket.

És ekkor történt valami egészen rendkívüli. Egy ország megmozdult. A Rákóczi-szabadságharc legmegdöbbentőbb sajátossága éppen az, hogy nem egy rend, egyetlen társadalmi réteg lázadása volt. A kuruc zászlók alatt együtt harcoltak a mezítlábas parasztok, a szegény hajdúk, a városi polgárok, a köznemesek és a nagy főurak!

Rákóczi zászlaja alatt egy nemzet sorakozott fel. Ez a jelenség rendkívüli. Európában ekkor még vagy már - mindig attól függ, honnan nézem - alig létezett az a gondolat, hogy a nemzet minden társadalmi réteget egyesítő közösség, a népet is ideértve.

Rákóczi 1705. szeptember 20-án Szécsényben országgyűlést hívott össze, ahol a rendek konföderációra léptek, Rákóczit pedig Magyarország vezérlő fejedelmévé választották. Nem királlyá! Száműzetésben írt művében, a Confessio peccatorisban így vall: „a haza ügye fontosabb volt számomra saját sorsomnál.” Ezek a sorok egy olyan vezetőt mutatnak, aki számára a hatalom nem cél, hanem szolgálat volt. Ellenkező esetben király lett volna.

Mi ez a konföderáció? A kor esetlen, szűkös lehetőségei közt egy hatalmas előrelépés, vagy talán egyenesen: visszalépés a legősibb, a primordiális felé. A szabadság népi állama felé.

A szabadságharc nem csupán hadjáratok sorozata volt. Rákóczi valójában egy új államot épített. Az ország új vezetése pénzt veretett, hadsereget szervezett, diplomáciát működtetett és megpróbálta megteremteni a függetlenségét a magyar államnak. Ez hatalmas vállalkozás volt. Egy birodalom ellen.

Vannak persze főpapok és főnemesek, de nem ők vannak többségben. Rákóczi gazdasági tanácsot gazdasági szakemberekkel nevezett ki, a fejedelem kancelláriáját is közép- és kisnemesek irányították. Országos főhadbíró, Rákóczi kancellárja vagy a fejedelmi udvar egyszemélyi vezetője mind-mind egyszerű köznemesek. Ez óriási dolog ebben a korban!

3. GEOPOLITIKAI FORRADALOM?

Egész modern fogalmakat kell használnunk erre a több mint három évszázaddal ezelőtti, változóban lévő korra: meglepően moderneket. Nagyhatalmi átrendeződés, megváltozó hatalmi egyensúly, többpólusú világ kialakulása, világrendszerváltás.

A karlócai békével (1699) visszaszoruló Oszmán Birodalom délen, a spanyol örökösödési háború nyugaton, Nagy Péter háborúja északon: mindez meghatározta a Rákóczi-szabadságharc mozgásterét. Az Oszmán Birodalom hatalmas még, nagy katonai erő, nagy kereskedelmi többlet ugyan, de válságjelenségeket is mutat: janicsárlázadás rázza meg, 1702 és 1712 közt 11 nagyvezír váltotta egymást, tehát belpolitikai válság van. Azov térségét elveszik tőlük az oroszok: Azov, ahol most is zajlik a történelem.

Több pólus alakul ki Nyugaton és a gyarmatosítás korával egyúttal az egész világon: Hollandia, Nagy-Britannia mint tengeri-kereskedő gyarmattartó kufárállamok, az oroszok mint szárazföldi impérium is ekkor emelkednek fel a nagyhatalmi politikába, nem sokkal később a teuton-germán poroszok is. Szintén fontos a Lengyel-Litván Nemesi Köztársaság nevű szörnyű képződmény korában az 1697-ben királyváltás. A lengyel rendeket figyelmeztetik a nagyhatalmak, hogy II. Ágost (erős Ágost) lehet csak a király, akit aztán a svédek ellen indítanak 21 éves proxi-háborút vívni. Proxiháború ez 1700-tól 1721-ig, pont mint Ukrajna ma.

Ám ekkor indul egy minden eddiginél meghatározóbb konfliktussorozat is. Ez a spanyol örökösödési háború. II. Károly halála előtt kötött egy furcsa szerződést, ami nem megoldotta, hanem eszkalálta azt a nagy európai konfliktust, ami gyakorlatilag az első világháború: a gyarmatok közt is zajlik, vagyis Kelet-Indiától Quebecig!

Ám ennél is fontosabb, hogy az ekkor felemelkedő tengeri hatalmak, ezek a kizsákmányoló-gyarmatosító kufárok ekkor alakítják ki azt az érdekpolitikát, ahol nem engednek létrejönni szárazföldi nagyhatalmat Európában. Ez lesz az antant alapgondolata is!

A hadiszerencse eleinte, sőt egészen 1704-ig, a második höchstädtti csatáig a francia fegyvereknek kedvez, utána válik a tengeri-kereskedői világnézet a nagyhatalmi politika domináns meghatározójává.

Rákóczi rendkívüli éleslátással rendelkezik ebben a kérdésben és rendkívül tudatos. Már a szabadságharc kitörése előtt három évvel,1700 november 1-jén, éppen azon a napon, melyen II. Károly meghalt, Rákóczi levelet írt XIV. Lajos francia királynak: „…Franciaország jóléte és érdeke, úgymond, azonos Magyarország jólétével és érdekeivel.” Ezt és a következő leveleit is olvassák a császáriak, majd Rákóczit elfogják. A bécsújhelyi börtönbe zárták, ugyanoda, ahonnan anyai nagyapját, Zrínyi Pétert 30 évvel azelőtt vérpadra hurcolták. Ám Rákóczi megszökött: egy vagány figurát képzeljünk magunk elé, ne egy leragasztott szemüvegű szobatudóst.

A magyar cél a szabadságharc kezdetén világos: bajor területen egyesülni a franciákkal. Ez nem légből kapott, jönnek előre a franciák a Duna völgyében, a kurucok pedig az egész Dunántúlt beveszik eddigre. Ez realitás! A magyar műveletek célzottak, Vak Bottyán támadásai nyugat felé haladnak. Vak Bottyán, akiről az a legenda járta a nép körében, hogy nem fogja a golyó, az egyik legnagyobb magyar hadvezérünk. Zsenialitását még az ellenség is elismerte. Az aranyozott vert ezüst harci szekercéjét ott lóbálta a feje felett a rohamnál, mint az ősidők valami hadura, miközben a csaták közt a szegény népet támogatta és jótékonykodott. Katonáit is gyakran saját magánvagyonából fizette ki! (Zárójel, hogy a másik oldal, Badeni Lajos a magyar huszárok tömeges bevetésével foglalná el Versailles-t.)

A francia remény szétporladásával is megmarad azonban a lengyel korona lehetősége. Lengyelország ekkor proxi a svédek ellen, belül pedig teljesen felőrlődik: darázsfészek, ami szétesik különböző hadurak földjeivé. A magyar beavatkozás itt is realitás. 1704-ben új uralkodóra van szükség a svéd király számára, Lengyelország megint proxi lesz, ezúttal az oroszok ellen. A lengyel alkotmány ezt a cserét lehetővé is tette, hiszen ott nincs örökösödés, a királyt meg perbe lehet fogni és letenni. Ez történik 1704-ben, ellenkirályt választva, miközben az orosz proxi is megmarad, Erős Ágosttal. Rákóczi nagyon jól használja a megosztottságot: mindkét oldalhoz küldi a követeit, ide is, oda is kapcsolatot épít ki.

Nagyon érdekes Rákóczi még keletebbre néző kapcsolata. Nagy Péter Oroszországa először le akarja verni a Rákóczi-szabadságharcot, Józseffel akar szövetkezni, aztán a politika fordul… Persze ekkor még az oroszok távol vannak, hátrálnak a svédek elől. Poltava (1709) ezért lesz fontos, ott fordul a történelem is: az orosz győzelemmel. Ugyan nem sikerült addig húzni az időz, hogy egy orosz fegyveres szövetség realitássá váljon, Rákóczi törekvése megis figyelemreméltó.

Eközben a formálódó porosz meg bajor hatalom is jelentős Rákócziék számára: itt ekkor tényleg minden mozgásban van. Pontosam ahogyan most, így akkor is épp világrendszerváltás zajlott akkor a maga léptékében, Rákóczi pedig megértette azt.

Persze egy dolog mindenképpen lényeges még. Az, hogy Rákóczi ki akart egyezni a Habsburgokkal, mint mi ma az EU-val. Rákóczi 1710-ig kis megszakításokkal folyamatosan tárgyal is a Habsburgokkal. Kevésbé ismert, de jogcím is van hozzá, az 1645-ös linzi békét akarja érvényre juttatni Rákóczi.

Miért kell az erdélyi fejedelmi cím? Pontosan ehhez a jogcímhez! Ám van még egy fontos felismerés ebben. Az, hogy kívülről csak a Habsburg Birodalom belügyének tekintették ami történt. Ez a trianoni katasztrófánk egyik oka is! Miért? Mert nyugaton senki sem értette az Osztrák-Magyar Monarchiát, a magyar utazók bejelentkezésekor a szállodákban osztrák nemzetiséget írtak be, még a diplomatáknak is. Így aztán könnyű volt elhitetni a felületes nyugati közvéleménnyel, hogy a magyarok is a szlovákokkal, csehekkel együtt pottyantak úgy csak ki az osztrák birodalomból, akiknek most igazságot szolgáltatnak. Nagyon fontos tanulság!

Rákóczi előre lát, ám 1705. november 11-én Zsibó mellett vereséget szenvedett, ezért ki kellett vonulnia Erdélyből. Ugyan 1706-1707 során rövid időre még vissza sikerül szerezni az erdélyi fejedelemséget, ám utána sajnos végleg elveszett.

Az 1707-es ónodi országgyűlés trónfosztása sem önös érdekeket szolgált, nem akart Rákóczi király lenni, hanem a nemzetközi diplomáciai tárgyalások elősegítését kívánták elérni vele.

Az 1708-as trencséni csatavesztés után azonban lényegében megszűnik a nemzetközi mozgástér. Innentől folyamatos hátrálás, szomorú, ám hősies végjáték következhetett csupán. A történelem kegyetlen. A Habsburg Birodalom hatalmas erővel rendelkezett, és a nemzetközi politika sem tudta végül úgy felkarolni a magyar ügyet, hogy katonai értelemben is fordítani lehetett volna az eseményeken.

1711-ben a szabadságharc kényszerűen ért véget. A fejedelem nem akarta aláírni azt a békét, amely szerinte nem biztosította a nemzet szabadságát. Így lett a szabadság fejedelméből bujdosó.

4. A GYŐZTES VESZTES

Jól használta ki a világrendszerváltást Rákóczi?

Jól. Hiába bukott el a szabadságharc, közjogilag győztünk. A szabadságharc katonailag elbukik ugyan, de a császári kormányzat visszavonja korábbi, az országra nézve káros rendelkezéseit és további engedményeket ad. Sőt, a szabadságharc akadályozta meg Magyarország teljes beépítését a Habsburg Birodalomba, és az ország rendi alkotmánya, ha látszólagosan is, de fennmaradt.

Rákóczi nagysága nem a csatákban rejlett, sikere sem a szabadságharc katonai sikerében. Mégis Rákóczinak köszönhetjük, hogy létezünk. Ő nemcsak a múlt hőse. Ő a magyar szabadság örök jelképe, és végső soron mégiscsak sikeres.

A receptje pedig: felismerni az alkalmat és élni vele: ez volt a kor mini-világrendszerváltása. Mindezt pedig következetes nemzeti szuverenitás-központú ideológia mentén, ami a rendi korlátokon is messze túllátott. Ehhez rátermett, természet szerinti vezér kellett. II. Rákóczi Ferenc ilyen volt. A recept pedig ma is érvényes.