HÍR: az USA feloldja az oroszellenes olajszankciót és engedi a március 12 előtt tankerekre rakodott, mintegy 100 millió hordónyi OROSZ olaj értékesítését április 11-ig. Két tanulság van, egy rövid- meg egy hosszútávú.

Az egyik, a rövidtávú, hogy a Hormuzi események, az Irán elleni támadás miatt elszabaduló olajárakra reagálva enyhíti most Washington az orosz olajszankciókat, ami mutatja, hogy kezdenek kissé kikerülni az események az amerikai kontroll alól.

A másik viszont, hogy az Oroszországnak geopolitikai értelemben kellemetlen amerikai-izraeli offenzíva következményeit is ellentételezheti ezzel Washington. Nem a levegőbe beszélek: elemzések szerint naponta 150 millió dollár plusz olajbevételt jelent mindez Moszkvának.

Ha pedig ez az utóbbi feltételezésem igaz, akkor mindez annak a jele, hogy az USA nem a klasszikus unipoláris térben van már mint korábban, hanem egy olyan megváltozott, multipoláris térben, ahol a világ többszereplőssé vált, és az USA sem tudja / nem akarja kikerülni többé a nagytérrend többi szereplőjét. Mindezzel jól egybevág, hogy Trump nemrég beszélt Putyinnal és hamarosan találkozik Hszi Csin-pinggel is.

És mindez jól illik abba a mintázatba, ahogy Trump beiktatása óta minden fontos amerikai mozdulata együtt járt a világ többi nagyhatalma felé tett engedménnyel és viszont. Amikor Trumpot beiktatták, az addig amerikai szankciók által blokkolt Nordic2 orosz LNG projekt elkezdhetett újra termelni. Amikor Trump hajlandó volt Putyinnal találkozni, az oroszok beengedték az amerikaiakat a legnagyobb mélytengeri olaj- és gázprojektbe, a Szahalin2-be a Csendes-óceánon. Amikor pedig az USA most Izraellel együtt megtámadta Iránt, enyhítenek az oroszellenes olajszankciókon.

Ha ez a mintázat nem káprázat, akkor pontosan annak a világban zajló pozíciólezáró nettósításnak, vagyis egy nagy alkunak vagyunk a szemtanúi, ami keretében, mint egy nagy betudásnál, asztalra teszik a nagyok az igényeket-sérelmeket, újrasúlyozzák azokat és kölcsönösen engednek egymásnak. Itt pedig Venezueláért, Iránért cserébe Oroszországnak engedhetik a Krímet és a Donbaszt, de igen sok minden más is érintett lehet Grönlandtól (az Északi-sark előszobájától) líbiai meg szíriai támaszpontokig, ritkaföldfémektől olaj- és gázmezőkig.

Mindez pedig a Hormuz miatti árakon, de akár Iránon immár messze túlmutatóan azt jelenti, hogy itt tényleg zajlik a világrendszerváltás, ahol már Amerikának mint nagyhatalomnak is szükséges az alku, vagyis a “pozíciólezáró nettósítás”. Új korszak kezdődött, új rend és új szabályok jönnek. Nekünk pedig: új lehetőségek. Aki pedig itt még mindig a régihez, az alábukóhoz, Brüsszelhez, a gyengülő nemzetközi intézményekhez meg a demokrata mélyállam halkuló szavú utasításaihoz ragaszkodik, az biztosan elsüllyed.

(kép: az Emírségekben a Hormuzi-szoros felé)