“NEM ÜNNEPLEM A NŐNAPOT, HÁT CSINÁLT KOMMUNISTA ÜNNEP”

- mondják sokan, hölgyek is. Nagyon megértő vagyok az ilyen kritikákkal, de nem értek egyet a verdikttel, ezért pár gondolat ide. Nyilván eredetileg valóban az Internacionálé kommunistái találták ki, és a látszólag nemes ügy, a női egyenjogúság eszméje mögé igen sok destruktív dolog is bekerült itt Európában. A politikai felforgatás, a vilmosi Németországot és egyáltalán a régi Európát gyűlölő ügynökök, a természeti elleni lázadás (anyaság, nőiesség) és az esztétika tagadásának erői mind-mind felsorakoztak a látszólag ártatlan szimbólum, március 8 mögé.

Ezzel persze részben a szándékaiknak megfelelő irányt is szabtak neki. Így lett a látszólag nemes ügyből ürügy, akkor is, ha igen sok eredeti követelés teljesen jogos és indokolt is volt, ahogy persze jogos volt sok-sok düh is. Ezzel a nőnap meg a nőnapi követelések jelszava és szimbólumai alatt bőven ártottak is annyit százötven év alatt az európai társadalmak szervességének, a nemzeteknek, az elemi emberi kapcsolatoknak és a női karakternek, mint amennyit használni akartak.

A természetben azonban idővel minden a helyére kerül. Ahogy az aszfaltlemezek repedései közt feltör a pitypang meg a százszorszép, úgy veszi vissza a természeti, a természetes értékrend is a mesterséges tartalmakat és művi szimbólumokat. Ahogy Clara Zetkin és Rosa Luxemburg neve a legtöbbeknek már semmit sem mond, úgy szelídült a vaskos, nőietlen nőalakokat plakátjaira tűző nemzetközi, kommunista-munkásmozgalmi nőnap százötven év alatt a szebbik nem udvarias, bájos, szeretetteljes tavasz-ünnepévé. Valami olyasmivé, amiért az “alapító anyái” alighanem felrobbannának a dühtől.

Így lett mára a nőiességet tagadó és a természetes női szerepeket támadó, pusztító-felforgató társadalmi szándéktól bőven áthatott nemzetközi nőnap mára valóban a hölgyek köszöntésének udvarias, bájos tavasz-ünnepévé. Ezáltal ma a nőnap hóvirággal, ibolyával, kedves gesztusokkal, az édesanyák köszöntésével láthatatlanul is oda igazodott vissza, ahogy a természetes korok vidám, szeretetteljes termékenységi tavasz-köszöntései kinéztek és főleg amilyen esszenciát hordoztak.

Ez pedig így van jól. Ez egyfajta természetes pszeudomorfózis, ahogy a természet utat tör, az emberben és az emberi társadalmakban is, és ugyanígy a természeti - primordiális - értékei is. A természet legyőzhetetlen, az emberben is, de még az ember természetes, természeti értékei, ünnepei tekintetében is. Ez történt március nyolccal.

Ebbe az immár bájos szokássá szelídült-nemesedett ünnepbe ma már nem hallatszik bele Clara Zetkin és Rosa Luxemburg uszítása a múltból, és nem hat meg minket az utódaik destruktív, önemésztő sivalkodása sem a transzneműek meg más képzelt betegek dolgairól. Benne van viszont a tavasz, az élet, a fiatalság, az anyaság, az XX kromoszóma, a hölgyek előreengedése, az előre köszönés, a termékenység, március virágai és színei. Vagyis: a természet szerinti teljes NŐIESSÉG minden valóságával és lehetőségével.

Nagyon boldog nőnapot kívánok hát minden kedves Hölgynek a természetes nőiség ÚJJÁSZÜLETETT természeti, őseredeti ünnepén! Merthogy pontosan ez lett a nőnapból, a szervetlen, természetellenes meg destruktív szándékok és tartalmak rég elpárologtak, a természetileg helyes követeléseiket pedig fel- és beépítettük a társadalmainkba.