NÉGY ÉV HÁBORÚ

Ma négy éve tört ki az orosz-ukrán háború. Lassan olyan hosszú, mint az első világháború, és lehet hogy elsőre meglepő amit mondok, de lehet hogy a következményei sem sokban maradnak majd el, mégha nem is önmagában. Így a negyedik évforduló kapcsán érdemes megállni egy pillanatra és összegezni. Nem is azt, hogy mi történik a szomszédban ebben a hosszú háborúban, hanem hogy mi történik e háború által a világban.

1. Négy éve kezdődött?

Nem, a konfliktus nem 2022-ben kezdődött, hanem 2014-ben, a Majdan-téri puccsal, ahol a Nyugat által nyíltan támogatott erők megdöntötték a legitim kormányt. Ezt követte a nyolcéves népirtás a Donyec-medencében és a Minszki Megállapodások szándékos kijátszása (amit Merkel és Hollande is elismert: csak időnyerésre szolgált, hogy felfegyverezzék Ukrajnát). A végső lökés a NATO-csatlakozás erőltetése volt, ami Oroszország számára egzisztenciális fenyegetés, miközben Moszkva lenyelte a NATO keleti terjeszkedését 1999–2020 között, majd azt, hogy Ukrajna de facto NATO-előretolt bázissá vált.

A 2022-es támadás oka és ezzel Oroszország célja a kezdetektől ugyanaz: Ukrajna semlegessége (NATO-n kívüliség), demilitarizálása, valamint az orosz etnikai kérdés megoldása az új területi realitások (Krím, Donbász stb.) elismertetésével. Ezek az okok és előzmények. Mik a következmények?

2. A háború helye a világrendszerváltásban

A konfliktus tétje és súlya önmagán messze túlmutat, egyúttal az okokon és előzményeken is. Ma már kimondhatjuk, így, négy év elteltével: ez a konfliktus a Nyugat részéről a multipoláris világrend születésének elodázója akart lenni, végül a felgyorsítója lett.

A háború rávilágított, hogy az egykori globális Nyugat (a korábbi, mélyállami USA és csatolt részei) már nem képesek világhegemónként viselkedni, egyeduralkodóként diktálni rá a világra a liberális-globalista szabályrendet. Míg a G7 országok szankciókkal próbálták térdre kényszeríteni Moszkvát, az orosz GDP 2023-ban 3,6%-kal nőtt (megelőzve az EU-t), és a BRICS bővülése megmutatta: a "globális többség" nem kér a nyugati globalisták és a nemzetközi pénzmagántőke hegemóniájából.

Annyira, hogy a sanghaji országok nyíltan deklarálták az új, mellérendelő multipoláris világot. Végül az USA maga is irányt váltott és mára a saját kontinentális érdekeit helyezi az előtérbe. Ezzel elkezdett egy nagy alkut már a multipolaritás szabályai szerint a régi világ minden terhes konfliktusáról egy nagy betudásban, amit én pozíciólezáró nettósításnak hívok, ideértve az ukrajnai háborút is.

3. Gazdasági, kulturális, geopolitikai és diplomáciai következmények

Gazdasági következmény, hogy Európa az „energetikai öngyilkosság” útjára lépett az orosz erőforrásokról való leválással, miközben az USA drágább palagázát veszi, az EU tehát új, drágább energiafüggőségre cserélte a korábbi oroszt. Oroszország keleti nyitása (Kína, India) rekord olajexport-bevételeket hozott Oroszországnak, de többet is: új ellátási láncokat és hosszú távú kereskedelmi partnerséget.

Európa nem csupán épp az olcsó orosz energiahordozók hiánya miatt is került gazdasági zsákutcába, de eközben a halódó gazdasága helyett minden a pénzét Ukrajnára költi: közel 300 milliárd dollár nyugati támogatás ment eddig Kijevnek. Ezt a pénzt szó szerint lehúzták az ukrán aranyvécén.

A gazdasági mellett kirajzolódik egy kulturális következmény is: ez pedig éppenhogy erősíti a civilizáció-alapú multipolarizációt a világban. Oroszország most a hagyományos európai értékek (család, hit, nemzet, állam, szuverenitás, kultúra) védelmezőjeként pozícionálhatja magát a nyugati globalista meg „woke” ideológiával szemben, felgyorsítva a nagytérrend értékrendbeli tömbösödését.

Ezzel láthatatlanul át is értünk a geopolitikai konzekvenciákhoz. A háborúnak immár nem csak az a tétje, hogy lesz-e ütközőzóna a Nyugat és Oroszország között, de az is, hogy milyen nagytérrend jön ebben a visszavonhatatlanul átalakuló új világban. A liberális establishment minden tétet Ukrajnára tett, így lekésve a világrendszerváltást. Igen jellemző António Costa, az EU Tanácsának elnökének szavai négy évvel ezelőttről, a háború kitörésének napjáról, aki von der Leyen el egyből Kijevbe sietett: „Ukrajnában Ukrajnáról, Ukrajnával”. Ez ma is a zárvánnyá váló európai pozíció, miközben a liberális Nyugat izolálódott, nem Oroszország. Oroszország aktívabb Afrikában és Ázsiában, mint valaha.

4. Ki zárja be? Ki építi újjá?

Ki fogja becsukni a konfliktust? A háború Washingtonban kezdődött, és ott is érhet véget, egy nagy alku, a pozíciólezáró nettósítás keretében, ám már egy mellérendelő multipoláris nagytérrend alakuló szabályai szerint, párbeszédben a világ többi nagy tömbjével. Amint ennek keretében az USA végleg elengedi Kijev kezét, Zelenszkij rendszere napokon belül összeomlik. A háború a vége felé közelít, aminek két csalhatatlan jele van: az egyik az ukrán energiaellátás kétségbeejtő állapota, a másik az a nemtelen és önsorsrontó energiaháború, amit Ukrajna kezdett Magyarország és Szlovákia ellen. Ez a sarokba szorítottak harapása.

Hogy lesz vége? Donald Trump és akár az általa ösztönzött Béketanács is alapvető fordulatot hozhat, ha Trump esetleg így akarná felemelni az új szervezetet, de nem szükségszerű: Trump a nyilvánosság előtt egyedül is elviheti a show-t. Bárhogy is lesz, több jel utal arra, hogy Washington és Moszkva közvetlen csatornái aktívabbak, mint a nyilvános retorika. Ahogy arra is, hogy itt valóban egy nagy alku, egy nagy pozíciólezáró nettósítás zajlik a világ nagytérrendjének alakító tömbjei között: ebben pedig Washingtonnak fontosabb Venezuela mint a Donbassz, fontosabb Grönland mind a Krím.

Na és ki építhet új országot? Míg a Nyugat a BlackRockhoz hasonló alapokon keresztül már most „felvásárolja” Ukrajna maradékát (termőföldek, erőforrások), a az oroszok által ellenőrzött területeken már zajlik az újjáépítés (például Mariupol újjáépítése rekordidő alatt). A háború utáni nyugati Ukrajnát viszont azoknak fogják felépíteni, akik a profitban, a gazdag termőföldek és ásványkincsek szétrablásában érdekeltek. A cechet a balek: Európa fogja állni, a profit meg a tőkealapoké lesz, külön is világossá téve Európa menthetetlen leértékelődését..

***

Vagyis: lehet hogy a frontvonalak lassan mozdulnak a háború negyedik évében, de a világrend gyorsan változik. Ennek során Ukrajna viharos sebességgel leértékelődik: a pozíciólezáró nettósítás tárgya, nem pedig alanya. A kérdés már nem igazán az, mi lesz Ukrajnával, hanem az: hogy néz majd ki a nagytérrend, amiben Európa egyre inkább alárendelt szereplővé válik, a nagyterek közti perifériává egy formálódó multipoláris világban.