De most tényleg.

Gondoljanak csak bele.

Előszöris Brüsszel ezzel megszegi a saját alapító szerződését: az Európai Unió Működéséről szóló Szerződést (EUMSz 194. cikk), ami az energiaellátás biztonságának szavatolásáról szól.

Megsérti az Európai Unióról szóló Szerződést is (EUSZ 222. cikk), ami a szolidarítási klauzulának nevezett cikkében előírja, ha egy tagállam súlyos fenyegetés vagy támadás miatt kerül válsághelyzetbe, az EU köteles segíteni.

Sérül az európai bábáskodással kötött úgynevezett Energia Charta Egyezmény is (ECT VII. fejezet), mely rögzíti a tranzit szabadságát, és ezt mind Ukrajna, mind az Európai Unió aláírta.

Sérül Ukrajna és az Európai Unió társulási megállapodása is (társulási megállapodás 338-342. cikkek), mely megbízható szállítási kötelezettséget ír elő és az EU-s tagállamokba irányuló energiatranzit sérthetetlenségét.

Azt az ukránok által aláírt és az EU által rögzített 2025 januári nyilatkozatot is megsértik, miszerint az ukránok nem támadják a tagállamok ellátását biztosító vezetékeket.

Végül az EU a saját belső piacára vonatkozó valamennyi elvet (EUSZ 26-37. cikkek) és a ráépülő tiltott állami támogatási és versenyjoga (EUMSz 101, 107. cikkek) egészét is lehúzza a végén, amikor az ezen a helyzeten a másik irányból zsaroló tagállam, az EU-s tranzitdíj-átlag ötszörösét beszedő, az orosz olajunkat leszállítani vonakodó Horvátország minden jogsértése felett szemet huny.

Ez hat dolog, mind a hatot veszni hagyja tehát az EU. Ráadásul ez hat súlyos jogi kötelezettség megsértése attól a Brüsszeltől, aki állandóan jogállamisági meg jogbiztonsági aggályokról beszél azokkal a tagállamaival szemben, ahol épp nem a nemzetközi pénzelit akarata érvényesül. Mindez elképesztően súlyos elárulása a tagállamoknak, nekünk, és bizony mindez az EU jogrendszerének a teljes leértékelődésével is jár.