EURÓPA HÁBORÚRA KÉSZÜL — DE KI PROFITÁL BELŐLE?

1. Pénz a morális maskara mögött

Az Európai Parlament jóváhagyta az 1,5 milliárd eurós védelmi beruházási programot. Európa rekordösszegeket költ fegyverre, miközben a politikai üzenet morális: „meg kell védeni a békét”.

Mindezt úgy, hogy Putyin többször világossá tette, legutóbb Kirgizisztánban: Oroszországnak „nincsenek tervei Európa ellen”. Nincs is ép ésszel értelme az ellenkezőjének: ugyan miért menne a NATO ellen, meg mit kezdene azokkal a területekkel, ott lakókkal, nyilván nevetséges a felvetés is. Nagyon ostobának kell lenni hogy valaki elhiggye, Párizs négereit meg Belgium tranyóit ugyanúgy akarja Putyin, mint az oroszlakta krími meg donbasszi történelmi orosz területeket.
Minek fegyverkezünk mégis, ha Moszkva - meg a józan ész - szerint nincs támadó szándék?

Azért, mert a félelem jó üzlet. A félelem igazol. Politikát, üzleti döntéseket. A fegyverkezést. Márpedig a fegyverkezéshez sokszor nem tényleges háború kell, elég a lehetőség. Ez az, amit a hadiipar szeret.

Épp ezért Franciaországtól Németországig a politikai vezetők „európai sorsként” beszélnek az orosz–ukrán háborúról. Macron sem véletlenül hozza vissza a katonai szolgálatot, meg Merz sem véletlenül beszél minderről.
Az állítólagos orosz háborús fenyegetettség miatt szükséges katonai identitás építése megágyaz a gazdasági törekvéseknek, segít lenyeletni a hadiipari pirulát, így legalább olyan fontos, mint a fegyvervásárlás. Ez a politika elhozza a rettegés lélektanát: egyszerre igazolja az európai politikai elit elhibázott Ukrajna-politikáját és pénzt hajt a hadiiparnak.

A háborúhoz sem kell tényleges geopolitikai fenyegetés, anélkül is felépíthető üzleti lehetőség: a hadiipar pedig most pozíciót nyer. Meg: akinek hadiipari részvénye van. Az európai országoknak ugyanis nem kiemelkedő hadiiparuk van, sokkal inkább a politikusaiknak részvényei. Na itt van az eb elhantolva.

2. Nem veszélytelen

A játék viszont nem veszélytelen: a profitnak kedvező mesterséges háborús lélektant nemzetközi jogilag ingatag helyzetben korbácsolják fel, amikor a korábbi nemzetközi jogi biztonsági háló szétszakadt a világ feje felett. Azok az egyezmények kimúltak, amelyek a hidegháború végétől szavatolták, hogy ne legyen világ- és így fogalmilag rögtön atomháború, kezdve a nyitott égbolt egyezménytől a közepes hatótávolságú rakéták telepítéséről szóló egyezményig.

Másrészt annyi nemzetközi jogi határátlépés történt, történik az Északi Áramlat vezeték felrobbantásától az ukrán dróntámadásokon át akazah gázterminál meg a török vizeken haladó gaboni hajók ellen egészen a befagyasztott orosz vagyonok elvonásának szándékáig, hogy különösen törékennyé vált a világ.

A kockázat nem egy orosz szuronyroham a Champs-Élysées-n, hanem egy bárhol fellángoló megtorló konfliktus, ami könnyen fordul világháborúba: egyszerűen mert nemzetközi jogilag most nincsen már fék. Egy háború sorsa nem a moralizálástól függ – hanem a logisztikától, ebben pedig harcias Brüsszel pénzmagántőke-lobbistái nem állnak jól, sem a Baltikum harci csivavái. Mearsheimer szavaival: a moralizáló beszédek nem győznek meg senkit. A háború realitása:
anyag + utánpótlás + logisztika = győzelem vagy vereség. Nem játék.

3. Idegen zseb

Na de vissza ahhoz a bizonyos elhantolt ebhez. A kockázatos játék a háborús lélektannal a pénztől szól, de kinek is a pénzéről? Szóval: kinek is a hadiipara? Kinek a zsebe?

Bizony a pénz útja árulkodó:
2022 után az EU által vásárolt fegyverek 78%-a EU-n kívülről érkezett. Mégegyszer: 78 százalék!
Ez nem európai stratégiai önállóság – ez globális hadiipari profitmaximalizálás. Az európai hadiipari technológiai kiadások 10 eurójából 8 EU-n kívüli zsebekben landol.

A Stockholm International Peace Research Institute számai is sokkolóak. Az intézet friss adatai azt mutatják, hogy 2015–19 és 2020–24 között 155 százalékkal nőtt a nagy fegyverrendszerek európai importja, miközben a globális fegyveráramlás szinte stagnált.

Vagyis: valójában a nemzetközi fegyverlobbit, a globális pénzmagántőkét eteti az EU az adófizetők pénzéből. Ez a lényeg. Persze az olasz Leonardo,a francia Thales,a német Rheinmetall is szépen profitál az oroszellenes uszítás légköréből, de a profitjuk eltörpül az EU-n kívüli nagy nemzetközi alapok, globális fegyvercégek profitja mellett. Még Európán belül is! Ezért öntik a pénzt az új európai hadiipari kapacitásokba. A BlackRock, a Goldman Sachs, az Amundi és a többi nagy nemzetközi magántőkealap profitjáért.

4. Ki nyer? Ki veszít?

Ki nyer? Kicsit a francia, német, olasz, de leginkább: 8:2 arányban az amerikai, dél-koreai, izraeli fegyvergyártók. Még inkább: a politikai vezetők, akik háborús retorikával növelik a befolyásukat, meg híznak a részvényeik. Ennél is inkább: a nagy nemzetközi bankok és pénzügyi szereplők, amelyek finanszírozzák az egész „ReArm Europe” hitelciklust. Leginkább pedig a nemzetközi pénzmagántőke, ami a tétjeit most nem vakcinákra vagy a klímahisztériára, hanem a hadiiparra tenné.

Amikor Macron meg Merz a franciákat meg a németeket kondicionálja a háborúra és a fegyverkezésre, jusson eszünkbe, hogy Macront a BalackRock tette elnökké, Merz egyenesen a BlackRock felügyelőbizottságának az elnöke volt, az elődje meg a Golman Sachs-tól jön.

És ki veszít? Az európai adófizető – különösen akkor, amikor az EU saját költségvetési szabályait is feszegeti a fegyverkezés miatt, és a tűzzel játszik a nemzetközi biztonsági háló nélküli helyzetben.

Európa háborúra készül – de a kérdés nem az, hogy ki ellen, hanem hogy kiért.