VITAIRAT: LEHETSÉGES MAGYARORSZÁG REGIONÁLIS FELEMELKEDÉSE?
- az út ma az energetikán át vezet

1. KORSZAKHATÁRON

Változás előtt, egy világos korszakhatáron állunk, Békés Márton ezt egyenesen világrendszerváltásnak nevezi. Ezt szerintem három dolog jelzi: az USA változó helyzete, Kína és a globális Dél előretörése és az EU visszavonhatatlan hanyatlása. A változás mindig lehetőség. Ahhoz hogy éljünk is vele, két feladatunk van. (1) A változó körülmények közt is állandó történelmi célkitűzést fogalmazni meg, és (2) megtalálni a rugalmas eszközöket. Ezek kellenek ahhoz, hogy sikerrel keljünk át egy korszakhatáron. Hogy mi a történelmi célkitűzés, ez sem lehet kérdés: egy erős, magabíró Magyarország, mely megszervezi a térségét.

Ehhez ki kell használni a történelmi csúcsponton lévő jóviszonyt az Egyesült Államok új vezetésével, ugyanakkor közeledni a felemelkedő nagyhatalmakhoz, mint Kína, valamint a regionális középhatalmakhoz, mint például Törökország és a türk világ. Hazánk már most is számos olyan integrációnak része, amelyek a globális Délhez sorolt államokhoz kötnek, nem is beszélve a kétoldalú energetikai és kereskedelmi kapcsolatokról.

Ezért fontos, hogy azzal üzleteljünk, akivel a leginkább megéri. Még akkor is, ha ezért vállalni kell némi rosszallást nyugatról, leginkább Brüsszelből. Mind a négy égtáj felé tájékozódni kell, így keletre és a globális Dél felé is, miközben még magával az Egyesült Államokkal való viszony is átalakul bilaterálissá. Igen, akár az EU egészéhez képest is némiképp különutassá is válik. Ne politikai, ideológiai elvárások határozzák meg a kapcsolódásainkat egy olyan korban, ahol sem Kína, sem pedig az Egyesült Államok nem ideológiai alapon mozog, pláne ne zárjuk ki a természetes barátainkat, szövetségeseinket, például a kis- és közép-ázsiai türk országokat. Illetve egyáltalán: senkit. Az arab országok, a türk államok és Kelet-Ázsia pénzpiacain is legyen magyar jelenlét.

A metánmolekulának nincs ideológiája, csak azoknak, akik tiltják vagy megmondják, honnan vegyük. Az áram a vezetékben az ohm, a watt és az amper, tehát a szenvtelen természeti-fizikai törvényszerűségek függvénye, nem politikai elvárásoké. Az eszköz az eszköz, előjel nélkül: se több, se kevesebb. Ennek a szemléletnek az üdvözlendő gyakorlati megnyilvánulásaiként értékeljük az innovatív iparágak kínai gyárainak hazánkba költözését, az áramlásalapú villamosenergia-piaci összekapcsolásokat vagy az Azerbajdzsántól Magyarországig épülő nagyfeszültségű átviteli vezeték építését. A magyar iparnak, az energetikai cégeknek, pénz- és tőkepiacnak úgy és oda kell piacra lépnie, ahogy és ahova az előnyökkel jár Magyarországnak. Lítium-ionos katód, fotovoltaikus panel vagy mikroelektronikai félvezető keletről tud érkezni, ahogy nukleáris technológiában az oroszok verhetetlenek és az amerikaiak jönnek fel a kis moduláris reaktorokban, vagyis SMR-ben.

Pontosan ez a szemlélet a kulcs a régiónk újraszervezésében is. Egyúttal a nagy lehetőség, hogy megnyerjük a XXI. századot. Ahhoz, hogy újra a Kárpát-medence centrális erőtere legyünk, koncentrikusan ugyanezt a praktikus szemléletet kell immár a határainkhoz közelebb húznunk, egy pillanatra sem feledve a nemzeti törekvéseinket.

2. AZ ENERGIA ESZKÖZ

Az energiapolitika a geopolitika rangjára emelkedik, és fontos motorja a régiós folyamatoknak is. Hogy a centrális erőtér lehetőségei hogyan körvonalazódnak, azt jól mutatja, hogy a gazdasági logika hogyan vezet természetesen és szükségszerűen regionális kapcsolódásokhoz. A történelmi csúcson lévő magyar-balkáni, így magyar–szerb, magyar–boszniai szerb és magyar–észak-macedón kormánykapcsolatok vagy a Budapest–Belgrád-vasút mellett itt megint az energetika a jó indikátor ebben.

Miközben ugyanis jelenleg is déli irányból, a Balkán vezetékein át kapjuk a földgázt, ahol további infrastruktúra-fejlesztések is zajlanak, a szerbek Magyarországon tárolnak biztonsági gázkészletet. A csongrádi Sándorfalva irányából új nagyfeszültségű villamosenergia-szállítóvezeték is létesül, míg a közelmúltban megépült a magyar és szlovén villamosenergia-átviteli hálózatot összekötő Hévíz–Cirkovce határkeresztező távvezeték, amelynek üzembe helyezésével Magyarország minden szomszédjával megteremtette villamosenergia-hálózata összekapcsolását. Sikeresen elindult a tágabb közép-európai régió villamosenergia-piacainak egységes másnapi időtávú, áramlásalapú kapacitásszámítás melletti piacösszekapcsolása is. Ez a rejtélyesen bonyolultan hangzó szakkifejezés faék-egyszerűségű dolgot takar. A piacösszekapcsolás hozzájárul a határkeresztező kereskedési lehetőségek bővüléséhez, a regionális árak kiegyenlítődéséhez és az ellátásbiztonság erősítéséhez.

Ha engem kérdeznek, én itt elképesztő további potenciált látok hazánk régiós pozíciójának erősödéséhez. Mondom is mit. Így például a saját villamosenergia-termelésünk hullámzásaira is a regionális szemléletben találjuk meg a gyógyírt. Már most is vásárolunk a Balkánról, elsősorban Boszniából, Szerbiából vízerőművek által megtermelt villanyt, ahogy cserébe adunk is el naperőművi megtermelt kapacitást. De lehetséges a domborzat és vízrajz adottságai okán felvidéki, szlovákiai területen építhető magyar szivattyús villamosenergia-tározók létrehozása. Ezek aztán közvetlen vezetéken a hazai hálózatba termelve az itthoni termelés-ingadozásokat egészíti ki úgy, hogy a hazai napelemes programot fel kellene adni. Mindezt semmi másból, mint önmagában a regionális domborzati adottságokból! A politikai szándék persze még sokkal-sokkal szélesebb horizontot tud kinyitni. Mindez állami tőkekifektetést is jelenthet – ideértve a 100%-ban állami tulajdonú inkumbenseket – és magántőkét is. Ezek a kapcsolatok tudatos regionális gazdaságpolitikával felskálázhatók. Vagyis a Pozsonytól Budapesten át Belgrádig szövődő regionális szimbiózis olyan lehetőségeket nyit Magyarország előtt, amelyek a kölcsönös előnyöket regionális geopolitikai térrendbe kapcsolják.

Ebben a földgáz is fegyver. A régióban már most van egy olyan pozíciónk a földgáz tekintetében, ami meghaladja az egyszerű kapuország szintjét és gázelosztó hub lehetőségeknek ágyaz meg. Sokkal nagyobb mennyiség érkezik be hazánkba a földgázból, mint amit elfogyasztunk, márpedig minden egyes metánmolekula gazdára talál a régióban. Ezt tudatosan érdemes tovább építeni, speciális gáztárolói termékekkel, szerződéses megoldásokkal a külkapcsolatok terén, kimondottan a régió országaira figyelve.

Az olajfeldolgozás jelenleg is egy regionális munkamegosztást rajzolt már ki a százhalombattai, a pozsonyi és a rijekai finomítókkal. Itt a MOL terjeszkedésének a magyar állam kell, hogy az agya és motorja legyen. Meg kell találni ennek a jogi eszközeit. Magyarország és a MOL-csoport jelentős szereplő a régiós energiapiacon a finomítás mellett a kiskereskedelmi töltőállomások terén is. A MOL 9 közép-kelet-európai országban van jelen kiskereskedelmi hálózattal, köztük 466 magyarországi kút mellett, Horvátország, Csehország, Szlovákia, Románia, Bosznia–Hercegovina, Szerbia, Szlovénia és Montenegró. Most pedig a régió más olajfinomítóira folynak fontos tárgyalások. Hihetetlenül fontos dolgok ezek.

3. ITT JÖNNEK A FINOMÍTÓK

A magyar miniszterelnök Washingtonban elhárította a fenyegető amerikai szankciókat – azokat, amik most a régió érintett országait épp sújtják – majd Moszkvában kinyitotta a MOL-nak, MVM-nek a lehetőséget a szankciók alá eső régiós finomítói orosz üzletrészek akvizíciójára. A szerb pancsovai (NIS), a bolgár Burgasz és a román Ploiești finomítók együtt akkora olajfinomítási kapacitást jelentenek, mint a MOL jelenlegi három finomítója (Százhalombatta, Pozsony, Rijeka) együtt, vagyis ha mindhárom sikerülne, azzal a MOL finomítói kapacitása és piaci részesedése közel megduplázódna. A mostani finomítói kapacitás egymagában 379 000 hordó/napról 713 000 hordó/napra nőne! Ráadásul Romániában fekete-tengeri kitermelési koncesszió is társul az eszközökhöz, míg mindhárom balkáni országban jelentős töltőhálózat és nagykereskedelmi ellátás is érintett a most kényszerértékesítésre vagy államosításra váró orosz tulajdonrésszel: a Lukoil Bulgáriában és Romániában is piacvezető, a NIS pedig Szerbiában. A MOL a régió legnagyobb energiaipari vállalatává, legnagyobb finomítójává és – 1000 feletti benzinkúttal – a Balkán legnagyobb üzemanyag-kereskedőjévé válna, egységes ellátási hálózata jönne létre, rugalmasabb beszerzési és méretgazdaságossági előnyökkel, ráadásul új tranzitútvonalakkal és kikötőkkel.

Persze valamennyi tranzakció mindhárom országban nem feltétlen életszerű, hiszen az Unió elképesztő ellenállása várható, illetve a román és a bolgár állam is mindent megtesz a felvásárlások ellen, ők államosítani akarnak. A tét óriási. Ez az a pillanat, ahol érdemes átgondolni a magyar állam által 2018 után átadott részvénypakettek visszavételét is.

Ezeket a lehetőségeket még elegánsan félre is téve: a MOL a kapott amerikai szankciómentességgel már eleve igazi domináns pozícióban van a régióban. Eközben csak a villamosenergia-kereskedelmet nézve az MVM Partner 20 európai országban aktív villamosenergia-nagykereskedőként. Kereskedelmi érdekeltségei már most is kiterjednek Csehország, Szlovákia, Románia, Szerbia, Horvátország, Szlovénia árampiacaira. Egy másik MVM-leány, a CEEnergy Ausztriában, Szlovákiában, Horvátországban és Csehországban a gázpiacokon is jelen van, gázkereskedőként. Rajta keresztül vannak érvényes gázvásárlási szerződéseink Törökországgal, illetve az azeri állami olaj- és gázipari vállalattal, a SOCAR-ral.

Emellett a legnagyobb azeri tengeri gázmező, a Shah Deniz 5 %-os részesedésének tavalyi megvétele mellett az egyik legnagyobb cseh villanykereskedő cég, az Innogy Česká Republika legutóbbi megvásárlása, az egyik korábban privatizált, értékes szabadalmakkal rendelkező nagy régiós energetikai szolgáltató cég, az ENEXIO (EGI) németektől történi visszavétele, az E.ON Energie Romania felvásárlása, na meg a 7 éves kapacitáslekötés vásárlása a horvátországi LNG-terminálnál mind olyan ugródeszkák, melyek tudatos, állami régiós politikával jó ugródeszkák, valamint fel is skálázhatók.

4. MAGYARORSZÁG FELEMELKEDÉSE

Az EU-s energiapolitika kudarcával a régiót a magyar energiapolitika tudja integrálni. Legyen a Duna energiahíd nagyteljesítményű adatkábelekkel, új logisztikai központokkal, terminálokkal, raktárakkal és konverterekkel Bajától Csepelig, Gönyűtől Dunaújvárosig. Érjen össze Magyarországon, Magyarország által a dunai folyosó, a fekete-tengeri gáz, a kínai vasút, az olajtranzit, az LNG- és hidrogén-terminálok hatósugara. Épüljön erre a gerincre a zöld infrastruktúra villamosenergia-tárolókkal, SMR-ekkel, szlovák-magyar-szerb zöld kiegyenlítőenergia-hub, sugarasan kiépített transz-balkáni átviteli vezetékek és 5G adathálózat, valamint határmenti szárazföldi adatközpontok összekötésével.

Fontos, hogy ezekből a magyar állam, vagyis mi mindannyian gyarapodjunk. Persze ezekhez szükség- és időszerű újragondolni a jogi eszközeinket is. Így a befektetővédelmi kereteket, akár törvényi, akár regionális egyezményi szinten. Szükségszerű továbbá az állami és a magántőke közötti viszonynak az átgondolása is. Az újragondolás már csak azért is időszerű, mert a regionális jelentőségű infrastruktúra-beruházások állami, illetve állami vállalati forrásokból létesülnek, és nem mindegy, hogy ki szedi majd a hasznokat. De olyan apróbb, kézzelfogható dolgokra is gondolok itt, mint a hatósági ár és a verseny kérdésé, például a kis- és középvállalkozások áramszerződései számára, akár csak a kereskedők irányában az éves fix áras ajánlatadás kötelezettségét jogszabályi szinten írva elő. Ezekre tud ráépülni aztán a politika, a külügy és külkapcsolatok valamint a stratégiai érdekérvényesítés.

Egy korszakhatáron Magyarországnak, mint minden élő szervezetnek folyamatosan reflektálnia kell a környezet változásaira. Magyarország nem egy absztrakció, nem jogi fikció; Magyarország szerves entitás, a mi élő szülőföldünk, mely élni, gyarapodni akar. A sikertelen XX. század után meg akarjuk nyerni magunknak a XXI. századot. Ennek geopolitikai origója és gazdasági kiindulópontja saját magunk, önmagunkból mint vonatkoztatási pontból indulva arányosan kifelé.

Ehhez magabíró Magyarország kell, nemzeti realizmus a külkapcsolatokban, gazdasági semlegességgel a négy égtáj felé. És közép-európai regionalizmus, benne centrális erőtérként építve vissza Magyarországot a Kárpát-medencében. Ennek pedig, mint láthatók, igenis körvonalazódnak már a kontúrjai és az eszközei: az energetikai eszközök, ezeken át vezethet egy sikeres magyar út Magyarország felemelkedéséhez a 21. században, melyhez a fenti gondolatokat nagy tisztelettel mindenki megfontolására ajánlom.