A swap line egy fontos, de gyakran félreértett eszköz az államközi pénzügyi kapcsolatokban, főként jegybankok között, tehát NEM ÁLLAMOK KÖZT.

Lehetővé teszi, hogy az egyik jegybank ideiglenesen hozzáférjen a másik jegybank valutájához. Ez nem segély vagy hitel a klasszikus értelemben, hanem egy likviditási eszköz: célja, hogy a pénzügyi rendszer stabilitását segítse válság idején. Különösen, hogy demonstrálja a védettséget és a biztonságot a spekulánsokkal szemben.

Ha ilyen megállapodást, tehát jogi kötőerejű szerződést kötnek a bankok egy devizaswap-keretre, akkor amikor “B Jegybank” kéri, egy spot ügyletben “A Jegybank” a saját pénzneméből bocsát “B Jegybank” rendelkezésére a keretösszeg erejéig meghatározott árfolyamon és időre. Ezt aztán visszacserélik UGYANAZON AZ ÁRFOLYAMON előre meghatározott kamattal (ez a “reverse leg”).

Ne üljünk fel tehát azoknak, akik IMF-hitellel riogatnak egy swap-line jellegű HIPOTETIKUS védőpajzs kapcsán, ami tehát nem hitel, nem államközi ügylet, és lehívni se kell, vagy mondjuk akár csak egyetlen napra, ha épp megtámadják a spekulánsok a forintot.

Na EZT nem voltak képesek leírni a híres-neves gazdasági szaklapok meg fizetett intézetek. Most azzal nem bonyolítom, hogy az amerikai védőpajzs nem is csak swap-line lehet. Szívesen.