Itt tőlünk keletre, az EU- és NATO-tag civilizált és baráti Romániában Észak-Erdély 1944-es megszállására emlékezve ma is tartanak egy “ünnepet”, az október 25-i, úgynevezett román hadsereg napját. Az “ünnep” nyílt magyarellenes provokáció: 81 évvel ezelőtt, október 25-én ezen a napon szállták meg a legnyugatibb várost, Nagykárolyt.

Az igazán különleges román nyelvezet szerint persze 1944-ben “felszabadították” Észak-Erdélyt a magyar iga alól. Azt az Észak-Erdélyt, mely ezerszáz éven át mindig is magyar volt, leszámítva az 1916-os román árulás és SIKERTELEN orvtámadás furcsa következményének két évtizedét Trianonnal.

A románok 1916-os sikertelen erdélyi támadásuk után Bukarestig hátráltak és különbékével, vesztesként fejezték be az első világháborút, mégis megkapták Erdélyt és a Partiumot az antanttól 1920-ban. Na hát ezt a két évtizedre rabolt földet vesztették el 1940-ben, és ez az, amit a furcsa “ünnep” román nyelvezete szerint “felszabadítottak” a magyar iga alól.
“Felszabadították” hát 1944. október 25-én Nagykárolyt is.

“Felszabadították” azt a Nagykárolyt, ahonnan apai ágról a családom is származik, és aminek a lakossága az utolsó magyarországi népszámlálás szerint 98,1%-ban volt magyar! Sőt, még 125 évvel Trianon után, 81 évvel a “felszabadulás” után is magyar többségű.

“Felszabadították” azt a Nagykárolyt, ami ezeréves, törzsökös magyar környék, ahol soha nem volt román szállásterület, az oláh pásztorok soha nem legeltettek ezen a Nagyalföldhöz tartozó területen, a honfoglaló Kaplony nemzetség történelmi területén.

“Felszabadították” Nagykárolyt, igaz nem ők: a román “felszabadítás” valójában azt jelentette, hogy a magyar királyi honvédséget legyőző szovjet hadosztályok MÖGÖTT vonultak be a románok, fosztogatva, erőszakoskodva, számos dokumentált túlkapást követve el.

Ez a “felszabadítás” és ez a román hadsereg, ami valójában mindkét világháborúban kikapott, mindkettőben oldalt váltott, érdemi nyertes csatája sosem volt, Maderspach Viktor 1916-18-as naplójának a leggyakoribb kifejezése is az velük kapcsolatban, hogy “ezt követően a románok megfutottak”. Akárcsak korábban megszaladtak Ulászló mellől, Hunyadi mellől. Nos igen, szóval a román hadsereg napja. És persze “felszabadulás” meg “ünnep”.

Ezt a román hadsereget meg “felszabadulást” ünneplik hát a magyar határtól alig pár kilométerre, igazi magyarellenes provokációként. Következzen hát pár fotó a barátunk, szövetségesünk, EU-tagtársunk mai “ünnepéről”. Ezen ma is a magyarokat gyalázzák, kardcsörtető katonai felvonulással, magyarellenes jelszavakkal, tankokkal, ünnepi beszédekkel, a magyar kokárdát másoló román kokárdákkal, soviniszta skandálással, ormótlan oláh zászlókkal, magyarellenes facebook-posztokkal.

Egészen elképesztő. Na nem a “felszabadulás” az “ünnep” meg a “román hadsereg napja”, hiszen rég tudjuk, mifélék a románok, derék szomszédaink és szövetségeseink. Nem lepnek meg, nem miattuk ragadtam billentyűzetet, nem ez az elképesztő. Hanem a magyarországi csönd és közöny.

- Ti roppant érzékenyek, akik folyamatosan az akárkik, a bárhonnan jöttek méltóságáért aggódtok, miért nem zavar titeket a határainktól alig pár kilométerre az őshonos magyarok elleni mindennapos provokáció?

- Ti, akik állandóan bezzegromániázva minket leckéztettek a roppant európai Romániát mint jó példát mutogatva, az ilyen magyarellenes provokációkkor miért hallgattok?

- Ti, akik a pszichésen zavartak képzelt nemeinek álproblémájával foglalkoztok, miért nem látjátok meg a határontúli magyarok VALÓSÁGOS problémáit?

- Ti, akik Ukrajna területi épségéért aggódtok, Magyarország százöt éves területi csonkoltsága iránt miért vagytok közömbösek?

Nem, nem a román a meglepő, hanem ez az elképesztő számú magyarországi HAZAÁRULÓ. Tiszások, dékások, Ukrajna-imádók, világpolgárok, majkák, azariahok, jakabpéterek, Európai Egyesült Államok-hívők, Kádár-prolik. Mind. Egytől. Egyig.