ÁTRAJZOLÓDÓ FELELŐSSÉGEK AZ ÁLLAMFŐJELÖLÉS KÖRÜL

Egy kommunista karhatalmista, ‘56-os gyilkost felmentő, egyúttal a 2006-os áldozatok jogi rehabilitációját elkaszáló globalista nemzetközi jurisztokratát juttat a Tisza abszolút filmszínháza a kormánytöbbség parlamenti mamelukjainak szavazatával az államfői székbe. Az eddigi hangzatos népre hivatkozás, bármiféle társadalmi egyeztetés persze sehol. Innentől a tét sokkal nagyobb, mint ami egy “passzív ellenállást” elégséges erkölcsi magatartássá avatna.

Persze hogy illegitim volt Sulyok eltávolítása fenyegetéssel, személyre szabott jogalkotással, visszaható hatállyal, a hatalmi ágak szétválasztásának és a közjogi mandátumok időtartamához fűződő alkotmányos legalitás érdekének súlyos megsértésével. Sulyok azonban a 17-es alaptörvény-módosítás aláírásával maga is megszegte az Alaptörvény “Az állam” fejezet 9. cikkében foglalt kötelezettségét, miszerint őrködik az államszervezet demokratikus működése felett. Nos ő úgy őrködött, hogy megfutott.

Ha az a Fidesz pozíciója, hogy súlyosan jogellenes, jogállamiság-ellenes a Tisza 17-es alaptörvény-módosítása (ahogy valóban az), akkor Sulyok megfutása maga is Alaptörvény-ellenes. Ezt az ellentmondást kicsit segítene talán feloldani egy aktívabb, cselekvőbb hozzáállás ahhoz, ami történik, nem csak egy karba tett kéz, miközben ellenállás, ellenjelölt nélkül menetel a hatalomba egy ilyen karakter, csak mert mi elvi síkon vagyunk itt az illegitimitással, meg passzívan ellenállunk.

Szerintem nem lesz utólag túl erős válasz, hogy kérem mi passzívan ellenálltunk, hiszen jogelméletileg illegitimnek tekintettük annak a Sulyoknak az elmozdítását, aki valójában az illegitimitást megtestesítő tizenhetedik alkotmánymódosítást maga is aláírta, ezzel egyrészt szentesítve azt, másrészt - ha az illegitim - akkor annak az aláírásával maga Sulyok sértette meg az Alaptörvény “Az állam” fejezetének 9. cikkében foglalt kötelezettségét a fentiek szerint. Egy ilyen egyébként is belső ellentmondással terhelt elvi álláspontra hivatkozással tenni fel a kezünket, hogy kérem itt illegitimitás volt, ezért hagytuk, hogy egy súlyosan amorális globális jurisztokrata bemeneteljen a hatalomba, talán nem a passzív ellenállást avatja majd utólag a helyes válasszá arra a kérdésre az október huszonharmadikai ünnepségekkor, hogy mit is tett a Fidesz ez ellen a szégyenletes helyzet ellen.

Az állam a mértékadó politikai egység, mondja Carl Schmitt. Tétje van, mi történik vele, így tétje van, mi történik az állam fejével, vagyis az államfővel. A karba tett kéz többé nem elég, ez a történelem ítélőszéke előtt nem áll meg. Ahogy az sem, hogy az ‘56-os forradalom hetvenedik évfordulóján olyan koszorúzzon, aki a gyilkosokat mentegette. Ilyen mélyre talán még soha nem süllyedtünk.

Teljes írásom itt:

https://www.facebook.com/share/p/1BVBcjqY4w/?mibextid=wwXIfr