Ne mondja nekem senki, hogy nem volt mit tenni meg nem volt idő felkészülni. Az atomerőművi naplók szerint már június 27-én vissza kellett terhelni Paksot, vagyis több mint egy hónapja tudta a Kormány, hogy baj lesz.

Nem a “home office” elrendelése a megoldás, ami amúgy magasabb áramfogyasztással jár, és nem is a lakossági korlátozás, miközben a Budapest Parkban, a Szigeten, Majka-koncerteken meg slagokból locsolják a bulizókat.

Mind a tartalékkapacitást jelentő gáz- és olajtüzelésű blokkok előkészítése, mind a rendkívüli mederrendezés, mind a Duna felső folyásának műszaki ellenőrzése, mind a vízszintemelő mobil átemelők és szivattyútelepek telepítése néhány nap csupán.

Ahogy a piaci áramvásárlások is: egy héttel ezelőttig még 100-150 euró körül lehetett szerződni a mostani hétre tőzsdei áramra. Most a csúcsidőszaki áram tőzsdei ára már 550 euró. Igen, ennyiért vesszük a pótlást az esti órákban.

A gazdasági és energetikai minisztérium által vizionált szélerőműveket meg felejtsük el: épp azt mutatja meg a paksi helyzet hogy nem ezek telepítésére van szükségünk, hanem vezérelhető, rugalmas kapacitásokra miközben a szélparkok telepítése nem is magyar érdek. Ezek a külföldi nagytőke haszontalan projektjei, pénzszivattyúi lennének csupán.