Jogállamiság és alkotmányos legalitás mint BINÁRIS KÓD. Feltehetünk egy olyan "forradalmi", vagy inkább bornírt kérdést, hogy egyáltalán az Alaptörvény által kialakított jogrendben élünk-e. Ha igen, akkor az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdés szerint Alaptörvényben foglaltak mindenkire kötelezőek. Az Országgyűlésre is, a Tiszára is, a miniszterelnökre is. Ha nem, ha ezt tagadjuk, ha itt maffiaállam volt (Magyar Péter kifejezése), autokrácia (42 "jogtudós" levele) meg Orbán-fasizmus, vagyis ha szerintünk nem az Alaptörvény alatt élünk, az nem kötelező valakire/valamire, akkor: senkire. Még ma indulhatnak hát a szabadcsapatok.

Gondoljuk jól ezt át. Vagy alkotmányos, jogállami helyzet van, vagy forradalmi. Vagy a gravitáció uralkodik a Naprendszerben, vagy minden égitest megy amerre lát, az erősebb keresztülgázol a gyengébbeken, a kicsik becsapódnak a nagyokba. Ez vagy-vagy; nem tudok szemezgetni a két állapot közül. Ráadásul ha az Alaptörvény érvényességét és legitimitását megtagadjuk, akkor az a 2012 óta fennálló egész alkotmányos berendezkedés tekintetében történik, tehát a most tavasszal kiírt és megnyert választásra is. Ezt is ízlelgessük.

Ez múlt is és jövő is. Múlt, mert felégeti az elmúlt évtizedek jogbiztonságát és alkotmányos rendjét, ahol mondjuk ad absurdum, az alkotmány érvénytelensége okán egyetlen a boltokban köttetett adásvételi szerződés sem érvényes, csak amit fegyverrel meg tudok védeni vagy ki tudok kényszeríteni. Az új kormány helyében azért sem játszanék a tűzzel, mert a hatalommegosztás elvével sem egyeztethető össze, hogy a végrehajtó hatalom feje más alkotmányos szervek tisztségviselőit politikai megfontolások alapján elkergesse. Épp ezért mindez a "forradalmi ötlet" rögtön jövő idő is, mert ezzel egyidejűleg teremt olyan precedenst, hogy innentől bármilyen politikai akarat átnyúlhat bármilyen közjogi méltósághoz.
Rögtön a következő is, 2030-ban.

Ellen-tisztítótűz; egy Mariusra egy Sulla.