Kedves Tiszások, nyugodtan fenyegetőzzetek csak tovább, ha úgy könnyebb. Én már rég nem haragszom.
Tudjátok miért? Mert tudom, miért ver a szívem úgy, ahogy:
nem a félelemtől, hanem a hovatartozás bizonyosságától.

Én olyan Magyarországban hiszek, ahol a vezető nem Brüsszelnek, nem Ursulának, nem Sorosnak hajol meg, hanem a saját népéért áll ki.
Ahol van valaki, aki kimondja:
ide nem hoztok migránsokat, nem küldtök minket háborúba, nem erőltettek ránk LMBTQ ideológiát az óvodákban.

Olyan országban akarok élni, ahol a magyar család a legfontosabb.
Ahol a fiatalokat nem lebeszélik az álmaikról, hanem lehetőséget adnak nekik.
Ahol a jövő nem egy üres szó, hanem közös vállalás.
És én pontosan tudom, kinek köszönhetem, hogy ma, 29 évesen, merek hinni ebben.
Hogy merek gyereket tervezni, jövőt álmodni.
Orbán Viktornak.

Ő adta nekünk:
azt, hogy 25 éves kor alatt nem fizetünk személyi jövedelemadót,
azt, hogy ha anya leszek, a diákhitelem eltűnik, mintha sosem létezett volna,
azt, hogy három gyermek után soha többé nem kell adót fizetnem,
a CSOK-ot, amivel a saját otthon már nem csak távoli álom,
a rezsicsökkentést, ami megvéd minket akkor is, amikor egész Európa a számláktól roskadozik,
a biztonságot, hogy este is nyugodtan mehetek haza,
a határkerítést, ami megvédett attól, hogy 2015 után Németország vagy Svédország sorsára jussunk.
És még sorolhatnám... de közben elöntenek az érzések.

Mert tudom, mennyit jelent az, hogy ma, ebben az országban, nyugodtan lehetek az, aki vagyok.
Hogy a mindennapjaim nem kényszerből, hanem hitből épülnek.
Szóval igen: én kiállok mellette.

Nem azért, mert tökéletes, hanem mert magyar.
És mert végre van valaki, aki nem ellenünk, hanem értünk harcol.
Magyarország mindenek előtt. Mindenkor. ❤️