Kötcse. Megnéztem, meghallgattam mindkettőt. Olyan intellektuális fölénye van Orbánnak, amelyet fényévekben lehet mérni. Világos beszéd, egyértelmű irányok, intelligencia, erő, vízió. Éleslátás, logika, letisztultság. Ez van a kormányoldalon.

A Tisza oldalán pedig kántáló, infantilis aktivisták, obszcenitás, izzadt erőszakosság, eredeti, önálló gondolatok hiánya, kopírozás, mellébeszélés, arrogancia, hiteltelenség. Olyan üres volt Magyar Péter beszéde, hogy ide hallottam a kongást. És az Isten szerelmére: mennyire pitiáner húzás rászervezi a saját dzsemboriját máséra, arra, amire mindig vágyott? Azokéra, akiket elárult. Több mint szánalmas. Nem véletlen, hogy ez az ember nem kellett a Fidesznek, se miniszternek, de még államtitkárnak se. Aki bedől neki, az a saját sírját is ássa. Gyűlöletből, irigységből, bosszúból még nem épült soha semmi, akkor se, ha szeretetországot hazudik, meg ingyen sört és örök életet.