"Szezon és "fika"2.0. Tőlem, Nektek. ❤️
Végre elindult a szezon, végre igazán meg tudunk már a csapattal izzadni az elmúlt pár napban. Nagyon kellett már! Erre jön a telefon, hogy gyermekemet az ország másik, legkeletibb csücskében klasszikus nyári hányás-hasmenés miatt a táborban a mentő kórházba szállítja. Paff. Kiszáradás. Fehérgyarmat. Te jó ég, az hol van?...Tésztát eldobtam, Csabával pár perc alatt döntünk, ki megy ki marad. Fiúk és Kinga a pékségben csatasorban, mindenki gyorsan és fegyelmezetten cselekszik, tervez, helyettesít. Én laza 5 óra alatt átszelem az országot. És tudjátok mit láttam? Azt hogy a ránk zúduló sok fika között már nem látjuk mindig a valóságot. Én sem sokszor. Pedig!:
Út közben beszélek a férjemmel, akivel 15 év után is csodás párost alkotunk jóban-rosszban és mindig támaszkodhatunk egymásra. A gyerekemhez megyek akinek nincs nagy baja és hősiesen viselkedik. Vigyáz rá egy kedves tábor vezető, aki emiatt nem tud hazamenni és ki tudja másnap hogy jut haza, de szívesen marad mert szereti a gyerekeket és neki ez természetes. "Ez a dolgom"-mondja. Van egy autóm ami elvisz. Gyönyörű tájakon mentem. Át a Szamoson, kis falvakon, régi munkahelyem Pöttyös túrórudi üzeme előtt is elmentem Mátészalkán. A kórház előtt félve álltam meg. Nagy levegő, meglátjuk mi lesz. Kelet-Mo, kórház 2025...És kérem, a kórház patika tiszta, modern, saját szobánk van fürdővel wc-vel, az ablakon szunyogháló, mindenki kedves és nem kellett a földön aludnom éjjel sem. A pékség nélkülem is megy ha baj van. A szembe lévő kisbolt egy időutazás. De jó értelemben. Szívet dobogtató egyszerű beszélgetés a kasszással, éjjel a nővérrel.
Szóval csak az a tanulság hogy ha kibújunk a telefonos fika áradatból és sajnalkozásból, akkor derül ki, hogy persze nem könnyű most a helyzet de, azért a fontos dolgok egyelőre rendben vannak...🙏❤️
A legrosszabbkor estem ki, és a legjobbakat tapasztaltam."

Forrás: Péklány