Miért nem szólaltam meg eddig Róka Réka ügyében? Most elmondom.

Sokan kérdezték, miért hallgatok Réka kapcsán. Nem a vélemény hiánya miatt, hanem mert ez az ügy sokkal komolyabb annál, mintsem mémek, pletykák vagy pillanatnyi politikai haszonszerzés tárgya legyen. Ez a történet társadalmi szinten is jelzésértékű és nem szabad szemet hunyni fölötte.

Fiatal nőként számomra a szexualitás az emberi méltóság, az őszinte érzelmi kapcsolódás és a kölcsönös tisztelet terepe. Amikor ezek hiányoznak, a test tárgyiasul, az intimitás eltűnik, és helyébe alávetettség, manipuláció, kihasználás lép.

A pornóipar a valódi szexualitás tökéletes ellentéte. A női test ott eszközzé válik. Eladható, eldobható, de sosem emberi. Ez nem egyenlőségen alapuló kapcsolat, hanem dominancia és hatalmi viszony, amely messze áll a valódi közelség élményétől. És ezt minden szereplő tudja, aki belép ebbe a világba.

Ezért nem fogadom el azt az érvet, hogy "önkéntes döntés". Mert aki ilyen előélettel politikai pályára lép, pontosan tisztában kell legyen azzal, hogy mit képvisel, és milyen üzenetet közvetít. Vannak szerepek, amelyekhez hitelesség kell. Ez pedig nem egyeztethető össze egy olyan múlttal, amely az emberi méltóság áruba bocsátásán alapul. Róka Rékának ezt tudnia kellett volna. Ő nem áldozat. Ő döntött, és most a következményekkel is szembe kell néznie.

És nem lehet szó nélkül elmenni a Tisza Párt és ezzel együtt Magyar Péter felelőssége mellett sem. Egy párt, amely a változás ígéretével lép színre, nem hallgathat akkor, amikor alapvető erkölcsi kérdésekről van szó. A Tisza nem vállalt felelősséget ebben az ügyben, ahogy sok más esetben sem.
Hiányzik a bátorság.
Hiányzik a következetesség.
És hiányzik az önkritika.
Aki közéleti szerepet vállal – legyen az pártvezető, aktivista vagy politikus –, annak tudnia kell, hogy nem csupán a saját múltját, hanem az általa képviselt közösség jövőjét is formálja. Ez kötelesség.

Nem lehet hiteles politikát építeni erkölcsi alapok nélkül. Nem lehet példát mutatni következmények nélküli döntésekkel. A közélet nem arról szól, hogy mit lehet megúszni, hanem arról, hogy mit merünk kimondani, vállalni, és mit vagyunk hajlandók képviselni akkor is, ha kényelmetlen.

Ez az én álláspontom. Nem támadás, nem gyűlöletbeszéd, hanem egy felelős, fiatal nő hangja, akinek fontos, hogy milyen értékek mentén alakul az ország jövője. Nem fogom elviccelni, és nem fogom elnézni azt, amit nem szabad.

Mert ez nem csak Rékáról szól. Hanem arról, hogy egy ország, egy társadalom, egy politikai közösség mit enged meg magának. És mit néz el némán.