Nekem elegem van ebből. Elegem van abból, hogy akik dolgoznak, adót fizetnek, gyereket nevelnek, közösséget építenek, azoknak mindig hátrébb kell lépniük. Elegem van abból, hogy aki ma kiáll a normalitás, a család, a hagyományos értékek mellett, azt megbélyegzik.

A főpolgármester szerint, ha egy család szeretné szombaton a gyerekével bejárni a várost, sétálni, fagyizni, kikapcsolódni, akkor jobban teszi, ha máshová megy.
Mert Budapest belvárosa nem a családoké, nem a normális életet élő embereké ezen a napon, hanem egy szűk kisebbség látványos, provokatív vonulásáé.

Nem az a baj, hogy valaki hogyan él otthon, négy fal között. Nem az a baj, ha valaki másképp gondolkodik a világról. A baj ott kezdődik, amikor ezt ránk akarják kényszeríteni, amikor már a saját városukból is ki kell vonulnia a családos embereknek, mert egyszerűen nem nekik van fenntartva a tér.

És még ez a vonuló közösség sértődik meg, ha ezt valaki szóvá teszi.
Miért kell a belváros közepén, közterületen, gyerekek szeme láttára felvonulni, provokálni? Miért nem lehet ezt zárt helyen, kulturált módon “megünnepelni”? És miért kell a főpolgármesternek gúnyosan odavetnie, hogy “vigyék a gyerekeket másik helyre”? Ez Budapest vezetője? Egy olyan városvezető, aki nem a családokkal, nem az emberekkel, hanem egy hangos, agresszíven nyomuló kisebbség mellett áll?

Igenis elvárjuk, hogy Budapest a miénk is legyen. A családoké. A gyerekeké. Azé a közösségé, ami nem akar mást, csak nyugodtan, békében élni ebben a városban.
És ha valakinek nem tetszik... talán tényleg jobb lenne, ha ő keresne magának másik helyet.