"-Borzasztó dolog meghalni...
-Nem olyan borzasztó az, Teofil. Az ember elalszik lassan, és nem ébred föl többet. Csak pihen és pihen. Pihenni jó...
-De az élet! Soha többet nem látni erdőt,és soha többet nem hallani madarat! Pedig olyan szép az élet...
-Itt maradsz te, Teofil, ezután is. Csak nem láthatnak többé az emberek...
Te hinted le éjszaka a harmatot a fűre, és te rázod le a fák leveleit ősszel.
És amikor az első virág kinyílik az erdőn, ott állsz majd mellette, és megfested a szirmait, amilyenre akarod.
Együtt szállasz a pillangókkal,és ujjad megérinti a fenyőtűk hegyét, és azok csillogni fognak tőle a napban, és te hordod majd, mint a szellő, a jó illatot üverből üverbe."

Wass Albert