Még ma se tértünk napirendre a tegnap estével kapcsolatban. Ami a magyar válogatottal történik, azt bátran nevezhetjük csodának. Egy véget nem érő édes álom, egy jövőnek íródó magyar népmese, hőstörténet. A gazdag magyar nyelvünkben is nehezen találunk erre jelzőket, de ha leírni nehéz is, azt hiszem a szívében mindenki érzi.

Mindig azt hisszük, hogy ezt már nem lehet fokozni, de tegnap mégis sikerült, újra sikerült. Rossi mester annyit kért, hogy emelt fővel jöjjünk le a pályáról, aztán jött Szalai, a búcsúzó csapatkapitány, a csodagól, a heroikus küzdelem és a győzelem. A világ rólunk beszél, Öcsi bácsi is mosolyog odafenn. És bármi is lesz az olaszok elleni meccs eredménye, ezt az élményt már senki nem veheti el tőlünk. Köszönjük fiúk, köszönjük Rossi mester! ️