Szombat délelőtti jelenet a Rákóczi téren

Reggelizni indultunk a feleségemmel és a négyhetes kislányunkkal, amikor egy kék Citroënben ülő férfi odaszólt, hogy “hajrá Fidesz, Tamara”, aztán mutatott valamit a kezével, majd amikor végül leparkoltunk a Csiga teraszára, odajött hozzánk.

Gondoltam, ha már így alakult, csak tudunk váltani pár szót anélkül, hogy elfajula helyzet, de ő rögtön azzal kezdte, hogy emlékszem-e arra, amikor Orbánt zaklattam a templomból kifele jövet. Szerinte ez most egy ugyanolyan szituáció. Megkértem, hogy ha így látja, akkor ezt most itt fejezzük be, a feleségem már az asztalnál ült, én pedig egy percre raktam be a gyereket a babakocsiba.

A nagyjából kétméteres, terebélyes férfi ezután közölte, hogy egy féregnek tart, és csak azért nem üt meg, mert itt van a családom. A viselkedése agresszív és félelemkeltő volt, de többszöri felszólítás után visszasétált az autójához.

Szerencsére kirívó esetről van szó, Magyarország annál egy sokkal békésebb és vidámabb hely, mint amit ez az ember képvisel. Mióta képernyőn szerepelek, ez volt a második olyan alkalom, hogy valaki hasonló hangulatban közelített. Évekkel ezelőtt egy férfi a Jászai Mari téren említette, hogy mázlim van, ugyanis régebben az olyan hazaárulókat, mint én, felakasztották.

Sajnálom, hogy vannak, akik ilyen mérgező érzésekkel kénytelenek élni, és csak remélni tudom, hogy idővel konszolidálódnak az indulataik. Biztosan sokan csalódottak az áprilisi választás után, de bízom benne, hogy idővel ők is megtalálják a helyüket az új Magyarországon. Közös felelősségünk, hogy fizikai bántalmazás kilátásba helyezése nélkül, kulturáltan beszéljünk a véleménykülönbségeinkről, én a jövőben is az alapvető társadalmi normák tiszteletben tartása mellett igyekszem azok felé fordulni, akik mást gondolnak a világról.

Búcsúzásképpen a ma délelőtti férfinek jó egészséget kívántam.