KÉT HÜLYE EGY PÁR
Együtt, külön, együtt-külön, külön-együtt, két évig ő, két évig én, de leginkább csak én... Szánalmas pojácák vagytok, nem vitás...
Amikor a hiperpasszív, mindenre (is) alkalmatlan, gyurmagerincű, hálózati vízgereblyéző Gergely, és a magába szerelmes, fröccsöntött messiás és egyben megélhetési főnárcista Péter elhiszi magáról, hogy miniszterelnöknek teremetette őket Gy. Ferenc (60), na akkor kezdődnek igazán a bajok. És ezek tényleg elhitték. Komolyan gondolták, hogy rájuk nem csupán a hálózatoknak, de egy egész országnak nyomasztóan nagy szüksége van. Mert ők különbek, okosabbak, tehetségesebbek, de leginkább tisztességesebbek Orbánnál, sőt, mindenkinél kerek e világon.

Majd abban a pillanatban, amikor minimális nyomás alá kerül ez a két okj-s miniszterelnök-jelölt képzős, azonnal kiderül, hogy átlagembernek is silányak. Pedig nem ám egy ország vezetéséről, érdekeinek képviseletéről, nem hosszútávú, nemzetgazdasági, vagy épp társadalompolitikai stratégiáról, hanem csupán egy előválasztásnak becézgetett, baloldali adathalász akcióról beszélünk.

Hogy egy számukra talán felfoghatóbb hasonlattal éljek: Karácsony és Márki-Zay - képletesen - nem a Monte Carloi Cirkuszfesztivál csodás nagydíjáért verseng, beleadva apait-anyait, csupán a járási bohócverseny előválogatóján fűrészeli egymás alatt a színpadddeszkát, csempész rajzszöget a másik bohóccipőjébe, és teszi tönkre a reflektort a konkurens produkció közben...

Mondjuk shownak nem rossz, amit látunk. Márki-Zay elhitte magáról, hogy most valóban tényező lehet, majd totál hülyét csinált Karácsonyból. Előbb beadta Gergőnek, hogy együtt erősebbek lesznek, és amikor Gyurcsány nem hagyta, hogy a két név együtt szerepeljen a szavazólapon (micsoda bornírt ötlet volt ez is!), mélykeresztény Péter azonnal hátba is bökte a hiperpasszív óvodást, mindenféle vásárolt kutatással bizonyítva, hogy ő alkalmasabb és népszerűbb Gelgelynél, aki persze lépjen is vissza az ő javára.

E produkció közben Karácsonyról még a legelfogultabb rajongói számára is kiderült, hogy egy fogalmatlan, gyenge tutyimutyi, akire a főpolgármesteri kabát is három számmal nagyobb, nemhogy a miniszterelnöki, és akit még egy ilyen Márki-Zay-féle vizesnyolcas is képes megvezetni.

S ami a legcinikusabb ebben az egészben, ahogy a háttérben Gyurcsány röhög a markában. Ő Jakabot és Fegyőrt kinyírta már, miközben az előválasztáson részt vett Jobbik- és Momentum-szavazók személyes adatai már a zsebében vannak, s ne tévedjünk el: Karácsony és Márki-Zay cicaharcának is pusztán az az értelme, hogy minél több ember határozzon úgy a baloldalon, kiáll a kedvence mellett és leadja az adatait, akarom mondani: a szavazatát.

Dobrev pedig eközben visszafogottan, kimérten eljátszhatja a béke és a megfontoltság életnagyságú szobrát, a kizökkenthetetlen hálózati államnőt...

Igen ám, de Dobrevvel nem lehet majd választást nyerni, és ezt Gyurcsány is pontosan tudja. Ezért kínlódik párhuzamosan a két ego-bajnokkal is, akik cserébe lassan, de biztosan megcsáklyázzák a baloldali összefogás tákolt gumicsónakját, s hamarosan mehetnek vissza főállásban várost zülleszteni. (Szegény Hódmezővásárhely és Budapest!)

Persze érzik ezt már a törzsszavazóik is, elég csak beleolvasni a balos fórumokba, vagy belehallgatni a Klub Rádióba, hát nem túl nagy az öröm arrafelé. Nem is csoda.

A Gyurcsány-féle mestertervből egy szempont ugyanis mindig kimarad: a magyar ember, a nagybetűs választó. Az ő fejével - össztársadalmi szinten - ugyanis képtelenek gondolkodni.

Anno a Kommunista Internacionálé ügynökeiként sem értették a magyarok lelkét, s ma, átcímkézett, újracsomagolt, internacionalista hálózati hazaárulókként sem tudnak azzal mit kezdeni. Ezért is kell elbukjanak 2022-ben!